Catania

Catania Szicília egyik legszebb és legnépszerűbb városa, ahol az Etna ereje, a Jón-tenger kristálytiszta tengere, a történelmi és régészeti örökség, a barokk templomok és paloták, az étkezési és borászati hagyományok, a zene és a vendégszeretet kultúrája egész évben várja a turistákat.

Gyönyörű Catania: központja a világörökség része

A művészeti alkotásként újjáépített város, amely egyedülálló barokk építészettel van tele, olyan pompás, hogy az UNESCO világörökség részévé vált.

Catania egyedülálló késő barokk ékszer. Történelme összekapcsolódik a délkelet-szicíliai Val di Noto hét másik városának - Caltagirone, Militello Val di Catania, Modica, Noto, Palazzolo, Ragusa és Scicli - történelmével. Mindegyiket újjáépítették az 1693-as szörnyű földrengés után.

Cataniát a lávakő használata különbözteti meg, amely az építészetnek összetéveszthetetlen sötétszürke árnyalatokat kölcsönöz, és még mesebelibbé teszi a barokk bájt, amely áthatja a várost.

Catania barokk ékszerei, örökség a város szívében

A Piazza Duomo minden cataniai látogatás kedvelt kiindulópontja és a polgárok találkozóhelye, maga is műemléknek tekinthető. Itt kezdődött a város újjáépítése az 1693-as katasztrofális földrengés után. A 18. században a legtehetségesebb építészek és kézművesek Szicília minden tájáról olyan pompás barokk stílusban tervezték és építették, hogy az UNESCO Világörökség részévé vált.

A város központjában áll a város szimbolikus emlékműve, az Elefánt szökőkútja - a cataniaiak számára "U Liotru" -, amely lávakőből készült, és egy egyiptomi obeliszk koronázza, Giovanni Battista Vaccarini építész munkája, akinek Catania legtöbb 18. századi épületének tervezése is köszönhető.

Az elefántot a Szicília keleti partján fekvő kikötőváros legfontosabb építészeti ékességei veszik körül. A város védőszentjének szentelt Sant'Agata-székesegyház a katolikus istentisztelet fő helyszíne. A jelenlegi épület, amely az Achillian-fürdő és egy római pogány templom romjain épült, Girolamo Palazzotto építész munkája, aki elsősorban a belső terekért volt felelős, míg Giovanni Battista Vaccarini tervezte. A Sant'Agata-kápolna a "cammaredda"-ban (a kis kamrában) a szent ereklyéit tartalmazó ereklyetartó mellszobornak és koporsónak ad otthont.

A Piazza Duomo északi részén található a Palazzo degli Elefanti, a cataniai városháza székhelye, amely több építész munkája, és a földrengés után épült a 16. századi Palazzo Senatorio helyére. Catania barokk ékszerei között a Porta Uzeda díszítésében a lávakő és a fehér márvány jellegzetes váltakozása figyelhető meg. A Seminario dei Chierici ma két részre van osztva: az egyikben az Egyházmegyei Múzeum található, a másikban pedig délen a Palazzo dei Chierici, a városi hivatalok székhelye. A szeminárium és a Palazzo degli Elefanti közelében található a fehér carrarai márványból készült gyönyörű Amenano-kút, amelynek folyamatos vízesése varázslatos.

Uralkodó barokk stílus jellemzi a Palazzo Biscarit, amelyet Ignazio Paternò Castello Biscari herceg megrendelésére építtetett rezidenciaként. Mintegy 700 szobája van, a kikötőre és a híres Archi della Marinára néz, ahol az 1920-as évekig a tenger behatolt és a meredek bástyákhoz csapódott.

A cataniai székesegyháztól - amelynek közelében található a történelmi halpiac is - alig 10 perces sétára található a San Nicolò l'Arena kolostor, a késő szicíliai barokk ékköve, Európa egyik legnagyobb bencés épületegyüttese. A 16. században keletkezett és napjainkig fejlődött kolostorépület a korszakok közötti építészeti integráció példája. A többszörös átalakulások által fémjelzett épület ma már az UNESCO Világörökség része is. A Cataniai Egyetem (Bölcsészettudományi Tanszék) otthona, két római domus, kerengő és egy csodálatos függőkert található benne.

Az új kolostorkomplexumhoz csatolt S. Nicolò l'Arena templomot római építészeti minták ihlették. A berendezés hiánya által felerősített, fényben és térfogatban gazdag hely, ahol a Donato del Piano apát által épített híres orgona található. Külön figyelmet érdemel a nagy, 39 méter hosszú napóra is, amelyet 1841-ben Wolfrang Sartorius göttingeni báró Waltershausen és Christian Peters flensburgi professzor csillagászok készítettek.

A túra kihagyhatatlan ókori látnivalók között folytatódik

A Piazza Duomo további figyelemre méltó meglepetéseket tár fel. A föld alatt található a Terme Achilliane, a római császárkor egyik legjelentősebb épülete Cataniában. A ma látogatható rész egy téglalap alaprajzú központi csarnokból áll, amelynek négy pilléren állnak a boltozatok. E terem közepén egy eredetileg márvánnyal borított medence áll, valamint néhány töredékben maradt tábla, amelyek a terem padlóját képezhették.

A város legrégebbi műemlékei közé tartozik a híres Ursino-vár, amelyet II. Frigyes parancsára építettek 1239 és 1250 között a birodalom határai mentén folytatott hadjárat részeként. A 15. században az aragóniai királyi család székhelye volt, később pedig helyőrségként és börtönként használták. Az 1930-as években helyreállították, és ma a város Polgári Múzeumának ad otthont.

Via Crociferi és rendkívüli vallási épületei

Ha a földrengés utáni újjáépítéssel a Via Etnea - a város fő ütőere a Piazza Duomótól - az arisztokrata paloták utcájává vált, akkor a Via Crociferi, amelyet a "templomok utcájaként" emlegetnek, a cataniai barokk építészet másik emblematikus tanúsága, amelyet nem szabad kihagyni a látogatás során. Kevesebb mint 200 méteren keresztül lenyűgöző egyházi épületek sora követi egymást.

A San Benedetto kolostor, amelyet a város egyik legszebb templomának tartanak, a barokk freskók és építészet diadala.
Szent Ferenc Borgia-templomot a feltűnő fehér kőhomlokzata jellemez, belsejében olyan gyönyörű alkotások találhatók, mint a szószék, a Szent Ignác-kápolna és a Szent Xavéri Ferenc-kápolna, amelyet értékes márvány borít.

A Szent Julián-templom egyes tudósok szerint Vaccarininek tulajdonítható, aki állítólag 1739 és 1751 között építette.
Tovább haladva a Padri Crociferi kolostor található, amely 1771 és 1780 között épült Francesco Battaglia tervei alapján, az utca végén pedig a Villa Cerami bejárata, Catania egyik legrangosabb történelmi épülete, amely ma egyetemi campus.

Az Etna lejtői és a Jón-tenger közé ékelődő csodálatos városban még számos látnivaló várja a látogatókat, Szicília ékköve, amely a vulkán sötét lávakövébe épült, és amely évszázadokon át meghatározta a város sorsát. Catania egy olyan úti cél, amelyet minden lépésnél érdemes felfedezni és megszeretni.

Etna

Az Etna (3370 m) Európa leghatalmasabb tűzhányója, nem messze Catania városától. Az Etna Szicília egyik fő turisztikai célpontja, évente több ezer látogatót vonz. 

A vulkán termékeny lávatalajából származik a téli hónapokban Európa-szerte értékesített citrom és narancs nagy része. Emellett a mintegy 3323 méter magasan fekvő Etna hűvös őszi szelei és az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzet Olaszországban egyedülálló fehér- és vörösborokat termel.

Giardino Bellini

Bellini szülővárosában minden róla szól, nemcsak a Teatro Massimo, a Nagy Színház viseli nevét, de Catania legszebb parkja is.

Catania legnagyobb városi parkja Vincenzo Belliniről kapta nevét. A Cataniában született zeneszerző szobrát 1866-ban helyeztek el a parkban.

A parkban a dús növényzet mellett egy kis állatkert is helyet kapott.

Palazzo Biscari

Felújítások után újra megnyílt a látogatók előtt a szicíliai barokk egyik legpompásabb épülete, a szicíliai Catania történelmi központjában álló Palazzo Biscari.

A Palazzo Bìscari alla Marina néven is ismert palota freskókkal gazdagon díszített termeivel kézzelfogható bizonyítéka annak a gazdagságnak és kifinomultságnak, amely a 17. és 18. században Szicíliát jellemezte. Biscari hercege, III. Ignazio Paternò Castello az 1693-as földrengés után kapott engedélyt palota építésére a tizenhatodik századi városfal egyik szakaszán.

A palota jelenleg is a Biscari család leszármazottainak birtokában áll, akik egy részét ma is lakják, a főtermeket pedig rendezvények lebonyolítására használják. A palota magánforrásoknak köszönhetően született újjá.

A Palazzo Biscari művészet és kultúra ápolásában való szerepvállalásának hosszú hagyománya van. A 18. század óta működik régészeti múzeum a falai között, a közelmúltban pedig a nemzetközi művészek kiállításai előtt is megnyílt. Pompás freskókkal díszített termeiben barokk zenei koncerteket tartanak, köztük a freskókkal gazdagon díszített rokokó stílusú bálteremben is.

Mindenütt angyalok és kerubok láthatók: a falakra festve, domborműveken, kandallókon, és egy lépcsőház, a lépcsőház olyan, mintha felhőbe lenne burkolózva.

A belsejében 600 szoba található, amelyek közül néhányat még soha nem lehetett látni, és amelyek néha a padlóba rejtett csapóajtókkal kapcsolódnak egymáshoz. Ilyen titkos ajtó van a herceg és a hercegné szobája között is, ez utóbbi csodálatos intarziás faburkolatot és márványpadlót kapott.

Catania bencés kolostora

Cataniai bencés kolostor apácái minden idejüket az imádságnak szentelték, a szomszédos bencés kolostor szerzetesei állítólag kicsit lazábban kezelték lelki kötelességeiket. Federico De Roberto dél-olasz író leghíresebb regényében, az I Viceré-ben, amely nagyon pontosan írja le Catania társadalmi és politikai hátterét az Olaszország egyesülését követő években, a szerzeteseket úgy írják le, mint akik a "Michelasso művészetét" űzik, egy olasz mondás, amellyel azt szokták jellemezni, aki tétlenkedik, kerüli a kemény munkát és a felelősséget.

Monastero di San Nicolò l'Arena néven ismert kolostoruk inkább hasonlított egy pazar nemesi rezidenciára, mint egy olyan helyre, ahová elvonulni és Istenhez imádkozni lehetett. Ráadásul nagyon nagy volt, szinte város a városban, panorámás helyen feküdt, kilátással a tengerre és az Etna vulkánra, azon a helyen, amely egykor a görög Katane kolónia akropolisza volt.

A bencés kolostor gazdagsága jelezte a vallási rend Cataniában és azon túl is megszerzett hatalmát. Ez láthatjuk, ha meglátogatjuk a komplexumot, a szobák, pincék, lépcsők, udvarok, oszlopcsarnokok és nagyon hosszú folyosók labirintusát, ahol a különböző korok építészeti stílusai egymásra épülnek. Mivel a komplexum nagy és a látnivalók sokfélék, javasoljuk, hogy vegyen részt az óránként induló vezetett túrán, amely jó áttekintést nyújt a kolostor történelméről és főbb helyszíneiről, amely ma a Cataniai Egyetem bölcsészettudományi tanszékének ad otthont.

Az első bencés kolostor a közeli Nicolosiban volt, a contrada San Nicolo l'Arena az Etna lábánál. A 16. század közepén a szerzetesek engedélyt kértek arra, hogy új kolostort építsenek a falakon belül, hogy elkerüljék az Etna kitörései és az esetleges rablótámadások jelentette veszélyt.

Így 1588-ban elköltöztek, de a sors iróniája, hogy a kolostor elpusztult az Etna 1669-es pusztító kitörése során, majd az 1693-as délkelet-szicíliai földrengés során, amely a környék legtöbb városát eltörölte. Ezeket később újjáépítették, akárcsak magát a kolostort, a barokknak abban a jellegzetesen szicíliai stílusában, amely nyolc várost, köztük Cataniát is az Unesco Világörökség részévé nyilvánította.

A jelenlegi kolostor a 18. századból származik. Az átépítést nagyrészt Giovan Battista Vaccarini építész végezte, akit a barokk nagyjai, Bernini és Borromini inspiráltak, akik mindketten Rómában dolgoztak.

Az elpusztult nyugati kerengőt újjáépítették; a keleti kerengőt egy neogótikus Caffeau-val, egyfajta kis templommal egészítették ki, ahol a szerzetesek teázni vagy kávézni gyűltek össze; könyvtárat, konyhákat, refektóriumokat és raktárakat, néhány teret a városba a pusztító vulkánkitörés során beömlő lávába ástak, illatos kerteket, botanikus kertet és a San Nicolò-templomot, amelyet a szerzetesek a Szt. Péter templomhoz hasonlított. Lenyűgöző is, egész Szicília egyik legnagyobb bazilikája; de homlokzata még mindig hiányos.

Az Elefánt szökőkút: miért ez Catania szimbóluma?

Minden magára valamit is adó cataniai városnézés első állomása kétségtelenül a Piazza Duomo, amelynek közepén áll az összetéveszthetetlen Elefánt szökőkút, amelyet a város egyik szimbólumának tartanak.

A Giovanni Battista Vaccarini építész által 1735 és 1737 között néhány év alatt épített, fekete bazaltból ("u Liotru", cataniai dialektusban) készült elefánt szobor, amely a szökőkút tetején áll, a műemlék fő jellemzője. Ehhez a szimbolikus szökőkúthoz kapcsolódik egy legenda, amely szerint megvédi Cataniát az Etna kitöréseitől.

Az 1693-as, a Val di Noto-völgyet sújtó szörnyű földrengés után épült.

A legenda

A szökőkútra utaló "U Liotru" cataniai kifejezés állítólag a Heliodorus név rossz kiejtéséből származik, egy cataniai fiatalemberről, aki a legenda szerint - sikertelenül - Catania püspökévé akart válni. Amikor II. Leó püspök ellen fordult, ez utóbbi élve elégetésre ítélte a Forum Achellesben.

Ez a fantomfigura állítólag azért kapcsolódik az elefánthoz, mert a legenda szerint ő volt a szobrász, sőt, a legenda szerint ő lovagolt rajta, hogy Cataniából Konstantinápolyba utazzon. Szintén a legenda szerint Leó püspök kivitte a szobrot a falakon kívülre, hogy feledésbe merüljön, de a nép mégis isteni tiszteletet tanúsítson iránta.

Az elefántkút szimbolikája

A talapzat egy fehér márvány talapzat, amelynek közepén egy szintén márványból készült medence áll, amelybe a szökőkút vízsugarai ömlenek a talapzatból, amelyen két szobor található, amelyek Catania két folyóját, a Simetót és az Amenanót ábrázolják.

A márványalap fölött egy fekete elefánt látható fehér agyarral, mészkőből. Az elefánt ormányával a Sant'Agata-székesegyház felé néz. Az elefánt márványból készült, Catania védőszentjének, Szent Agathának a címerével díszített sisakot visel.

De miért egy elefánt Cataniában? Több feltevés is felmerült. Egyes tudósok szerint a cataniaiaknak a líbiaiak felett aratott győzelmére utalna. Mások szerint az elefánt egy cirkuszból származna, míg megint mások azt állítják, hogy egy olyan vallásra emlékeztet, amelynek mára teljesen eltűntek a nyomai.

A leghitelesebb azonban az a hipotézis, amelyet a 12. században Szicíliába utazó arab geográfus, Idrisi állított fel. Szerinte Catania lakói az elefántot mágikus szobornak tekintették, amely képes volt megvédeni a várost az Etna kitöréseitől, és szerinte a szobor a karthágói vagy bizánci uralom idején épülhetett.

A szimbolizmus azonban itt még nem ért véget: az elefánt hátából egy 3,66 méter magas, egyiptomi stílusú figurákkal díszített gránitoszlop emelkedik ki. Ezt napóraként használták volna, hogy Catania minden polgárának pontos időt mutasson.

Az obeliszk tetejére egy földgömböt szereltek, amelyet a mártíromságot jelképező pálmalevéllel és a tisztaságot szimbolizáló liliomággal díszített korona vesz körül. A földgömb fölött egy fémtáblát helyeztek el, amelyre a Szent Agathának szentelt feliratot vésték az "MSSHDEPL" ("Ép és őszinte elme, Isten tiszteletéért és hazája felszabadításáért") betűszóval, fölötte pedig egy keresztet.

A 19. században vaskapu védte egy kis belső kerttel, amely mára eltűnt. Amikor úgy döntöttek, hogy a szökőkutat a Piazza del Duomóról a Piazza Palestróra - mintegy másfél kilométerre - költöztetik, még népfelkelés is volt. A szökőkút pedig ott maradt, ahol volt.

Catania, az elefánt városa

Az elefánt több okból is Catania jelképe. Egy ősi legenda egy elefántról szól, amely állítólag a város alapításakor elűzte a vadállatokat. Valójában Catania már a muszlim uralom alatt (amely 827-ben kezdődött és 1061-ig tartott a normannok hódításával) "Balad-el-fil" vagy "Medinat-el-fil", azaz "az elefánt városa" néven volt ismert.

Catania igazi jelképévé 1239-ben vált. Ezt megelőzően a város jelképe Szent György képe volt, de a cataniaiak egy sor lázadás után úgy döntöttek, hogy megváltoztatják, hogy a püspöki grófság egyszerű uradalmából állami várossá váljon. Ma az elefánt szerepel a városi címerben, az egyetem címerében és az összes intézményi hivatalban, valamint több sportcsapat kabalája is.

Bűnözés

Az olasz Belügyminisztérium hivatalos adatai szerint Cataniában a legmagasabb a bűnözési ráta Szicíliában.