Konstanz

A zsinatot XXIII. János ellenpápa és Luxemburgi Zsigmond német császár és magyar király kezdeményezésére hívták össze Konstanz városában; a zsinat a konstanzi Miasszonyunk székesegyházban (Münster Unserer Lieben Frau) ülésezett.

A zsinat célja a három pápa viszályának feloldása (nyugati egyházszakadás felszámolása), az Egyház tekintélyének visszaállítása, az egyház reformja és a hitelvi zavarok tisztázása volt. Az ellenpápák lemondását a zsinat vagy elfogadta, vagy saját hatáskörben lemondatta őket, majd új pápát választottak egyhangúan 1417. november 11-én Colonna Ottó személyében, aki november 21-én V. Márton néven kezdte meg pontifikációját.

A zsinat résztvevői keresztülvitték azt a rendkívüli szabályt, hogy ne személyenként, hanem nemzetenként szavazzanak. A bíborosi kollégiumon kívül az "öt nemzet"-ből hat-hat képviselő volt jelen. Ezek a nemzetek voltak a Francia dominanciájú nemzet, az Angol dominanciájú nemzet, amelybe Skócia is beletartozott, a Német dominanciájú nemzet, amelybe Magyarország, Lengyelország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Litvánia és a skandináv államok is beletartoztak, az Itáliai dominanciájú nemzet és végül a Spanyol dominanciájú nemzet, amelyhez Portugália is hozzátartozott.

A zsinat tárgyalásainak köszönhetően az egyetemes zsinat eszméje (via concilii-konciliarizmus) diadalmaskodott, amely a Sacrosancta dekrétumon alapult, ami kimondta: az egyetemes zsinat az egész Egyház képviselője, hatalma közvetlenül Krisztustól való, a hit, az egység és a reform dolgában mindenki, még a pápa is engedelmességgel tartozik neki.

Később elfogadták a Frequens dekrétumot is, amellyel rendszeresíteni akarták az egyetemes zsinat intézményét. Egyéb reformok mellett a hitelvi zavarok tisztázása is komoly szerepet játszott. A zsinat elítélte John Wyclif 45 tételét, Jean Petit zsarnokgyilkossággal kapcsolatos tételét, majd Husz János (Jan Hus) ügyével is foglalkozott, aki fanatikus hévvel ostorozta a papság erkölcsi romlottságát, kincsszomját, a simóniát, azaz a papi tisztségek pénzért való adás-vételét, és általában a keresztény hit és erkölcsiség nagyfokú süllyedését.

Zsigmond császár menlevéllel (salvus conductus) és egy a zsinatra való meghívóval látta el Husz Jánost. Megérkezve azonban, nem tartotta magát az egyházi parancshoz, hogy ne mondjon misét, és Huszt menlevele ellenére börtönbe vetették, kihallgatták és 1415. július 6-án kihirdették az ítéletet, majd még aznap máglyán megégették. Ugyanerre a sorsra jutott az őt támogató Prágai Jeromos is.

A zsinat 1418. április 22-én fejezte be tevékenységét.