Köln

Kölni Dóm

1248 augusztus 15-én rakta le a dóm alapkövét Konrad von Hochstaden püspök. Az eredetileg román stílusú középkori templom falait később ledöntötték, majd az építkezést gót stílusban folytatták az amiensi és a beauvais-i katedrális mintájára. A gránitfalak lassan emelkedtek egészen a XVI. század közepéig.

1560-ban azonban megállt a munka. A reformáció idején a félig kész épületet részben börtönnek használták, a napóleoni háború idején pedig a francia császár seregeinek lovait helyezték el benne. Jóllehet ismételten kísérletek történtek az építkezés újra indítására, csak 1841-ben hoztak létre a kölni polgárok társaságot a dóm befejezésére.

1880-ban került helyére az utolsó kőkocka a déli torony rozettáján. Ezzel elkészült az impozáns építmény - egyenként 157 méter magas két tornyával. A dóm hossza 144, szélessége 86 méter. Összesen 10 000 négyzetméter üvegablakot építettek be.

A második világháború során a szövetséges bombatámadások következtében 90 százalékban elpusztult Köln városában a dóm viszonylag kevéssé sérült meg, jóllehet 14 bombatalálat érte. Azóta a légszennyződés rongálja folyamatosan a köveket. A helyrállítási munkálatok napjainkban is folynak, s akár a középkorban, ma is egész dinasztiák dolgoznak az épületen.

Kölnben közszájon forog a mondás: "Amint a dóm teljesen elkészül, a világ egy nap alatt összeomlik".