Vitányvár

Vitányvár, a Vértes egyik legizgalmasabb várromja. A Vértes hegygerincén húzódó, eredetileg a tatárjárás után épült Vitányvár több mint négyszáz éve áll romosan, az erdő az elmúlt évszázadokban teljesen benőtte az ősi tornyokat, falakat. A hely ma közkedvelt a kirándulók körében.

Vitányvárat feltehetően a XIII-XIV. század fordulója körül emelhették. Első említése szerint 1324-ben királyi vár volt, amely I. Lajos király idejében Gesztessel együtt a győri ispánsághoz tartozott. Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Várnagya, Silstrang Erik egy fennmaradt oklevél szerint 1417-ben azzal foglalatoskodott, hogy a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségeiben meghúzódó rablókat kifüstölje rejtekhelyükről.

A törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket onnan 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A XVIII. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét a környék építkezéseihez hordták el.

A várban régészek feltárási munkákat végeznek, az ásatások során előkerült a vár harangjának töredéke, valamint különböző ólomplombák, melyekkel a kereskedők pecsételték le zsákjaikat. A plombák alapján Belgiumból, Hollandiából, Dél-Németországból is jutottak el áruk Vitányvárba.

A megtalált érmék közül I. János cseh király ezüstgarasa számít ritkaságnak, mert nemesfém tartalma miatt jó fizetőeszköz volt és kevés példánya maradt fent. A fegyverek között találtak rézzel bevont, számszeríjhoz használt nyílhegyet, ennek hadi alkalmazás helyett inkább díszítő értéke volt.

Jó állapotban maradt fent egy kandalló indákkal díszített felső párkánya. Ilyen állapotú lelet a Dunántúlon eddig még nem került elő.

Vitányvárat 1598-ban felrobbantották, azóta nem használták. A régészek a még most is a kétméteres magasságban álló falak omladékai között végezték a leletmentést.

Az esők a váron kívülre hordták a falak maradványait, ezekből a törmelékkúpokból edénytöredékek, köves gyűrű, ezüstpénz, díszes kés és rengeteg állatcsont kerül elő, utalva a vár eredeti funkciójára.