Stróbl Alajos Szent István-szobra a Budai Várban

A Szent István-szobor felállításának gondolatát 1863-ban gróf Pállfy Móric királyi helytartó vetette fel, gyűjtést is indítottak, de a mozgalom megszakadt. Az állam 1896-ban Wekerle Sándor miniszterelnököt bízta meg a szobor állami költségen történő felállításával, miután a millenniumot sorsfordító történelmi eseményként törvénybe iktatták, megemlítve "a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó műveket": emlékművet a budapesti Andrássy út végén; emlékoszlopot hét ponton (Pusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a nyitrai Zobor-hegyen, Dévényben, a brassói Cenk-hegyen és Zimonyban); a Mátyás-templom melletti Szent István-szobrot; a Szépművészeti Múzeum épületét és 400 népiskolát - minderre 5,2 millió forintot adott a költségvetés.

A szobor elkészítésére Stróbl Alajos szobrászművészt kérték fel, aki 1898-ban kezdett munkához, és 1903-ban fejezte be. Stróbl életművében ez volt az első jelentős történelmi emlékszobor-megbízás. A Szent István-szobor talpazata 540 cm magas, a lovon ülő bronz főalak 400 cm. Szent István fején a koronával, vállán palásttal, jobb kezében kettős kereszttel, gazdagon feldíszített lovon ül. A szobor öntését és elhelyezését követően az ünnepélyes leleplezés 1906. május 21-én történt meg.

Stróbl készítette a szobor talapzatának domborműveit is, amelyek István uralkodásának kimagasló mozzanatait ábrázolják: koronázását, a törvényhozást, a templomépítést és Bécs hódolatát, míg a hátsó és keleti oldalon a templomépítést jelképező jelenetsor látható. Itt az építész Schulek Frigyes, valamint jobbról a második alakban (az ásós barát mögött) Stróbl Alajos ismerhető fel, illetve a domborműveken megtalálható még Jókai Mór, Benczúr Gyula, és Stróbl Alajos édesanyja. A Bécs hódolata domborművön, az István előtt meghajoló alak mintájaként Dr. Karl Luger bécsi polgármester szolgált.

A szobor a Duna felőli oldalon a Halászbástya és a Mátyás-templom közötti téren található. A Halászbástyát építő Schulek Frigyes eredeti elképzelése szerint fedett kupolacsarnok került volna a szobor fölé, de költségvetési okok miatt ettől eltekintettek. A szoborhoz Schulek Frigyes tervezte meg a neoromán stílusú, oszlopokkal és oroszlánokkal díszített, mészkőből készült alapzatot, köré pedig az ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot, amelyet a déli bástyaudvar mértani középpontjában helyeztetett el.

A reliefek fölött gazdagon díszített párkány húzódik, oldalain aranyozott medalionokban, az Agnus Dei, az evangélisták jelvényei és a kettős kereszt domborművei láthatók. Az alapzat felső tagjának párkányzatát hat tömör, díszes oszlopnyaláb tartja, amelyen a király bronzból készült szobra helyezkedik el.