Balf

A régészeti feltárások során kiderült, hogy már a rómaiak is építettek fürdőket Balfon az i. sz. 180 körüli években: a régészek megtalálták a hőforrás tölgyfa kivezető csatornáját, egy víztartályt, s az ehhez kapcsolódó vízelvezető csövet.

Az első oklevél, amely a helységet megemlítette, 1199-ből való, ekkor Farkasd néven szerepelt. Wolf néven első ízben 1278-ban említették.

Arra vonatkozóan, hogy a balfi hőforrás vizet a középkorban fürdőzésre használták volna, nincsenek adatok. A 14. század első felében került a falu Sopron szabad királyi város tulajdonába: az 1325. szeptember 12-én kelt oklevélben Károly Róbert Anjou király a soproni polgárok kérésére a Balf község egy részét a városnak adományozta.

A másik részt Sopron egy hosszabb ideig tartó pereskedés útján szerezte meg, amelynek során 1328-1336 között egy Chenygh nevű cseh volt a peres fél, majd egy 1336. november 25-én kelt, Visegrádon kiadott oklevél tanúsága szerint a polgárok megvásárolták a falu ezen részét Ikervári Péter fia Jánostól.

Balf Sopronhoz tartozása véglegesen 1393-ra dőlt el egy újabb pereskedés útján, amely Pottendorfi Henrik és fivére, György nemesek és a város között folyt.