Apci Széleskő-tó

A Mátra lábánál fekvő, erdővel övezett, 300 méter hosszú és mintegy 200 méter széles, kristálytiszta vizű kőbánya tó népszerű kirándulóhely. 

Területén a fürdőzés tiltott, erre tábla is figyelmeztet. 

A tengerszemben történő lubickolás veszélyes. A víz mélysége változó, a medre ismeretlen eredetű bányászati eszközöket, sziklákat, farönköket tartalmazhat, amelyek a víz partjáról nem láthatóak, és a fürdőzés során, a vízbe ugrás alkalmával sérüléseket okozhatnak.

A fürdőzésen túlmenően a bányató környékén a sátorozás, a rendezvények szervezése, illetve az oda gépjárművel történő feljutás is tiltás hatálya alá esik, tekintettel arra, hogy az odavezető út erdei magánút

Apc már az újkőkorban is lakott volt, itt találták meg a Zselíz-kultúra maradványait. Zselíz-kultúra jellemzője a cölöpszerkezetű, két oldalán a csapadékvíztől árokkal védett, nagy méretű ház. Érdekesség, hogy a kultúra követői a házak végénél temetkeztek, esetleg a házak között is, de egy-két sírnál többet sehol sem találtak. Apc az eddig ismert legkeletebbi lelőhely.

Zselíz-kultúra embere letelepedett életmódot folytatott, állattenyésztéssel és földműveléssel is foglalkozott. A kerámiát már ismerte, pattintott kőeszközei között pedig megjelentek a kifinomultabb, csiszolt szerszámok is. A leletek között vannak spondilus kagylóhéjak és obszidián darabok is, ezek a kereskedelmi kapcsolatok létezésére utalnak. A kagyló ugyanis csak tengerpartról származhat, az obszidián legközelebbi lelőhelyét pedig Tokajból ismerjük, bár kerülhetett ide máshonnan is, ezt még nem tudjuk. Jellemzőbb persze a helyben megtalálható kőzetek megmunkálása.

A Zselíz-kultúra virágkora 6500-7000 évvel ezelőttre tehető.