Bettina Schlorhaufer innsbrucki építészettörténész most publikálta a hegyvidéki szállodaépítés első átfogó történetét.

A kitzbüheli Grandhotel egyike azon kevés épületeknek, amelyek még állnak a tiroli turizmus úttörő korszakából. Az 1903-ban Otto Schmid bécsi építész által épített épületben arisztokraták és nemzetközi vendégek jártak és mentek. Az épületet lifttel, központi fűtéssel és elektromos világítással hirdették, de a vendégeknek még többet kellett várniuk a folyóvízre - mondja Schlorhaufer, az Innsbrucki Egyetem építészettörténésze.

Hotelszobák, mint a kolostori cellák

"A századfordulón a kényelem alatt mást értettek" - mondja Schlorhaufer - "az emberek nem is várták el egy hegyi szállodától, hogy luxust kínáljon. Egy szállodai szoba spártai módon volt berendezve, nagyjából egy kolostori cellához hasonlóan, nagyon egyszerű, helyi asztalosok által készített bútorokkal."

A Grandhotel Trafoi a Madatsch Fernerrel a háttérben impozánsan lett megépítve. Grandhotel Trafoi @wikipedia

Csodálatos építési telkek

A helyszíneket aprólékosan választották ki, és néha az utolsó pillanatban változtatták meg, hogy ne csak a Grandhotelek elhelyezkedése, hanem a szállodai szobákból a tiroli hegyekre nyíló kilátás is optimális legyen.

"A hegyi szállodák olyanok, mintha óceánjárók lennének, amelyek ezekben a gyönyörű hegyvidéki tájakban rekedtek volna, és önellátóan működő organizmusokként telepítettek volna oda"

- mondja Schlorhaufer.

"Ezek a struktúrák azért ilyen nagyok, mert már nagyon korán felvetődött, hogy nemcsak a hegymászók látogatják őket, hanem nagyon sok tüdőbeteg is, akik gyógyulás vagy utókúra céljából költöznek a hegyekbe."

A kórházból szálloda lesz

A hotel kifejezést a franciából vették át. Schlorhaufer felfedezte, hogy két modellt kombinál. "Egyrészt a szálloda épülettípusa a Hotel Dieu-ra vezethető vissza, amely a középkorban egy kórház volt, ahová az emberek nem annyira gyógyulni, mint inkább meghalni jártak. A második előfutár a Hotel Particulier, egy előkelő párizsi városi palota."

"Orvos egy szállodában" mint reklámszlogen az emberek szállodai orvosok kezelését hirdették, hogy vonzzák a számos tuberkulózisos beteget. A 19. században terjedt el a friss hegyi levegő egészségre gyakorolt jótékony hatása. Emiatt az emberek gyakran mentek a hegyekbe egy orvosi kúra befejezése után, hogy ott folytassák a gyógyulást hónapokig egy utókúra során.

Vacsorázz úgy, mint egy király

A figyelem középpontjában a pompás ebédlők voltak. Otto Schmid építész bonyolult fából készült mennyezeti boltozatokat tervezett. A gótikus megjelenésű építmények a dél-tiroli kastélyokra vagy az angol katedrálisokra emlékeztettek. Ez a benyomás szándékos volt, mivel a demokratikus Angliát politikai példaképként értékelték. Az olyan vállalkozók, mint Theodor Christomannos, az első világháború előtt ráadásul "germán" stíluselemekkel próbálták visszaszorítani a fokozódó olaszosodást.

Az ebédlőben a szálloda vendégei minden este ugyanabban az időpontban találkoztak hosszú asztaloknál, hogy elfogyasszák ugyanazt az ételt, amelyet a háziúr terített mindenkinek.

"Nagy volt a tülekedés, hogy egy prominens személy mellett foglalhassunk helyet, hogy tárgyalhassunk velük"

- meséli Schlorhaufer.

Sissi császárnő mint példakép

Abban az időben nem volt általános turisztikai reklám, így a vendégeket ajánlások alapján foglaltak szobákat. Az osztrák császári család kezdetben szkeptikusan állt a feltörekvő turisztikai iparhoz.

A császári pár például a Madonna di Campiglio-i Hotel des Alpes-ben nyaralt, és a hír villámgyorsan terjedt. Amikor Erzsébet császárné a Karer-tó melletti szálloda vendége volt, a helyi újságok megírták, milyen jót tett neki a tartózkodás, mert "dinamikus léptekkel" sietett át a szálloda hallján.

Rövid fénykor

1890 körül épültek az első hegyi szállodák, mint például a suldeni Grandhotel. A magánbefektetők, mint például az alpinista, politikus és író Christomannos megpróbálták alacsonyan tartani az építési költségeket. Az Alpok szerelmeseit Bécsben, Berlinben és Kölnben is sikerült megnyerni pénzügyi támogatóként. Az egyik helyi építőanyaghoz, a fához folyamodtak. Emellett kísérletet tettek az építési folyamat optimalizálására a sorozatgyártás révén. A Musch & Lun archívumában található tervek és képek tanúskodnak erről az innovatív megközelítésről, amelyet korai szállodaláncoknak lehetne nevezni.

A legtöbb alpesi szállodát csak a nyári hónapokban lehetett igénybe venni, így gazdasági szempontból nem volt könnyű sikeresen működtetni őket.

Több szálloda is a lángok áldozatául esett, akárcsak a Karer-tónál lévő szálloda. Nagy volt a káosz, az ünnepnapon a hegyekből kirándulásról hazatérő szállodai vendégeknek a szálloda előtti réten kellett összeszedniük a bőröndjeiket. A falu tűzoltósága a méretekre való tekintettel túlterhelt volt. Néhány évvel később a Hotel Karersee-t újjáépítették.

A szállodák visszabontása

Az első világháború alatt a katonák elhelyezése miatt néhány épületet súlyosan megrongáltak. Később más hegyi szállodákat is lebontottak, mert a természetvédelem iránti tudatosság nőtt, és az emberek már nem bántak olyan pazarlóan a tájjal.

Bár a hegyi szállodák fénykora csak körülbelül 40 évig tartott, még ma is sok történetet lehet mesélni. Például az első női alkalmazottakról a turizmusban, mert kezdetben csak frakkos férfiak szolgálhattak, később dirndlibe öltözött nőket is felvettek.

(Nyitókép: Österreich Werbung/Sebastian Stiphout)