A nácik bédekkereket vetettek be Anglia ellen

"Királyok és kormányok tévedhetnek, de Baedecker úr soha!" - hangzott valaha a mondás. Nem alaptalanul: Karl Baedeker, az útikönyv műfajának létrehozója olyan alapossággal készítette kiadványait, hogy azokban kevés hibát talált olvasója.

A 1801. november 3-án született Karl Baedecker jómódú, rendkívül alapos irodalmi műveltséggel rendelkező esseni polgárcsalád sarja volt. Tizenhat évesen kezdte a könyvszakmát kitanulni, 1819-től a híres Heidelbergi Egyetem diákja volt. Még nincs huszonhat éves, amikor nyomdát alapított Koblenzben, és rövidesen kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki a kiadókkal, az irodalmi és a politikai élet befolyásos képviselővel. Az olvasóközönség igényeit kezdetben a legszélesebb körben próbálta kielégíteni, az ügyesen összeválogatott kínálat nagy forgalmat eredményezett. 1832-ben megvásárolta azt a kiadót, amely néhány évvel korábban már kinyomtatott egy útikönyvet Utazás a Rajnán Mainztól Kölnig címmel. Baedeker 1835-ben átdolgozta és bővítette a már 1828-ban Friedrich Röhling által kiadott "Rheinreise von Mainz bis Cöln. Handbuch für Schnellreisende" (Rajnai-utazás Mainztól Kölnig. Kézikönyv gyorsan utazók számára) című könyvet - tulajdonképpen az első Baedeker útikalauzt.

Az útikönyv műfaja akkoriban már nem volt újdonság, maga Baedeker az angol John Murry útikönyveinek mintáját követte, de előtte senki nem szentelt olyan odaadó figyelmet a részleteknek, a pontosságnak és a szórakoztatásnak. A védjegyévé vált aranyozott betűs, piros kötésű könyvek tartalmazták a legmegbízhatóbb adatokat a műemlékekről, szálláshelyekről és aktuális áraikról. 1844 után csillaggal rangsorolta a legfontosabb látnivalókat is.

Baedeker sokat utazott, és mindig bőséges jegyzetanyaggal tért haza. Legendás volt alapossága, amikor például a milánói dómot látogatta meg, húsz lépésenként egy borsószemet dobott az épület tetejéhez vezető lépcsőkre, hogy pontosan tájékoztatni tudja olvasóit azok számáról. Útikönyveit szárnyra kapta a hírnév, a kereslet időnként akkora volt, hogy el kellett adja a korábbi kiadásokat is, holott kényesen ügyelt az információk frissességére.

Neve egyet jelentett az útikönyv műfajával, a bedekkereket 1846-ban franciául, majd 1861-ben angolul is kiadták, a 19. század utolsó évtizedeiben pedig már Európa-szerte az ő útmutatásaiból tájékozódtak az utazók.

Baedecker életében számtalan legenda terjedt róla, az egyik legjellemzőbb 1859. október 4-én bekövetkezett halála után keletkezett: a szertartás befejeződése után a résztvevők egy turistát pillantottak meg a temetőben sétálgatva, kezében a jól ismert piros útikönyvvel.

A II. világháború idején, amikor a németek sorra hajtottak végre légitámadásokat stratégiailag jelentéktelen angol célpontok ellen, a britek "bédekker villámháborút" emlegettek - meg voltak ugyanis győződve arról, hogy a németek azokat a városokat támadták, amelyeknek nevezetességei mellett három csillag szerepelt az útikönyvekben.

2008-ban nyilvánosan bocsánatot kért egy második világháborús német veterán pilóta, amiért bombázott egy dél-angliai várost. Willi Schuldecker 1942 áprilisában részt vett a Bath ellen bosszúból indított légitámadásokban. Schuldeker alig volt 21 éves, amikor bevetették a Baedecker Blitz fedőnevű akcióban, amelynek célja Rostock bombázásnak megtorlása volt. A kódnév az útikönyveiről híres német Baedeker kiadó nevéből származik, és a Luftwaffe stratégiái állítólag egy ilyen útikönyvből választották célpontnak a népszerű angol üdülővárost. A bombázásokban több mint négyszázan haltak meg és 19 ezer épület rongálódott meg. Willi Schuldecker a háború végéig 120 bevetést hajtott végre, kétszer megkapta a Vaskereszt kitüntetést, Doriner 217E-4 típusú gépét pedig kilencszer érte találat. 

A Baedecker nevet és a céget fiai vitték tovább, harmadik fia a vállalat székhelyét Lipcsébe helyezte át. A vállalat 1997 óta a Mairs Geographiscer Verlag tulajdonában van, amely 2005-ben úgy döntött: a teljes Baedeker-sorozatot új kiadásban adják a turisták kezébe.