Európa legnagyobb szerzetes városa

A világ legteljesebben fennmaradt középkori kolostor együttese arról híres, hogy benne az apácák és szerzetesek együtt éltek, az élén pedig mindig nők álltak. 

Európa legnagyobb szerzetes városa, a királyi megjelenésű Fontevraud-i Apátság (Fontevraud-l'Abbaye) a Loire mentén, Chinon és Saumur között található.

Az apátságot a 11. század végén Robert d’Abrissel bretagne-i prédikátor és teológus alapította. Különös módon együtt éltek benne szerzetesek és apácák, ráadásul mindig egy nő irányította. Az apátnők jelentős hatalommal bírtak, gyakran királyi vér csörgedezett ereikben és csak a pápa volt a felettesük. Volt idő, amikor a szerzetesek és apácák száma meghaladta a 2000-et, de egyes források szerint elérte az 5000 főt is.

Fontevraud egyedi példaként négy kolostor együtteséből állt össze, a férfiak a falakon kívüli Szent János konventet lakták, a házfőnök az apátnő irányítása alatt állt. A többi háromban nők éltek, a Nagy Kolostorban kizárólag a „szüzek”, akik feddhetetlen életet éltek, s az alapító akaratának megfelelően egy zárt, elmélkedő közösséget alkottak. A Magdolna konventet olyan „bűnbánó” lányok és házas asszonyok, özvegyek lakták, akik a világtól visszavonultan kívántak élni. A Szent-Lázár rendház pedig a betegeké és a leprásoké volt.

A XII. század elejétől fogva az apátnő hatalma közvetlenül a pápától függött. A királyi védelmet is élvező apátság története során kiváltságokat és adókedvezményeket kapott. Később e különleges állapot révén ragadt rá Fontevraud-ra a „királyi apátság” titulusa, amely hozzájárult az apátság arisztokratikus jellegének megerősödéséhez.

Sok apátnő tagja volt az uralkodó családoknak, például Anjou Matilda, II. Henrik angol király nagynénje. II. Henrik 1189-ben a közeli Chinonban halt meg, s földi maradványai valószínűleg azért kerültek ide, mert a nyári hőségben sietni kellett a temetéssel, s ez volt a legközelebbi uralkodói temetkezésre méltó hely. Felesége, Aquitániai Eleonóra 15 évvel később követte ide „urát”. Fiukat, Oroszlánszívű Richárdot 1199-ben temették ide. Bár Richárd holtteste Fontevraud-ban nyugszik, kérésére szívét a roueni katedrálisban helyezték el. 1838-ban találták meg a szívét egy ólomdobozba zárt ezüstdobozban. Az apátság templomában a három, színesre festett szobor egymás mellett pihen. A negyedik Richárd fivérének, Földnélküli János feleségének, Angouléme-i Izabellának síremléke.

II. Henrik és Eleonóra sírja

Így vált a Fontevraud-i apátság Anglia trónjára került Plantagenet uralkodók végső nyughelyévé.

Fontevraud apátsága arról is híres, hogy itt nevelték a legnemesebb családok – Platagenet, Valois, Bourbon – leánygyermekeit. De még őközülük is kiemelhető XV. Lajos király 4 leánya. 1738. június 6-án indult útnak Versailles-ból Viktória, Zsófia, Terézia és Lujza – öt, négy, kettő évesen, illetve 11 hónaposan – teljes bútorzattal és személyes holmival, hogy 13 napos utazás után érkezzen meg neveltetésük színhelyére, ahol fogadásuk alkalmából 230 teríték volt szükséges az asztalokon. A helyi arisztokrácia részvételével zajló ünnepséget tűzijáték zárta.

A lányok nehezen szokták meg a korábbi életvitelükhöz képest szerény körülményeket; mind megbetegedtek, a 17 hónapos Lujzát emiatt például sietve megkeresztelték. Mégis a hercegnők később szívesen emlékeztek vissza itteni neveltetésükre. 1744 őszén azonban a 8 éves Teréz meghalt, anélkül, hogy viszontlátta volna szüleit. 1747-ben a király ideküldte J. M. Nattier festőművészt, hogy portrét készítsen három lányáról. A lányok visszatérte után a királyi udvarba, XV. Lajos neveltetésük színvonalának elismeréseképpen minden általuk használt bútorzatot, textíliát stb. a kolostorra hagyott.

A francia forradalom után a fontevraud-i rendet eltörölték, és az apátság épületét Napóleon uralma idején állami börtönként használták, több mint 2000 foglyot őriztek itt. 1963-ig börtönként működött, a rabok – kiköltözésük előtt – helyreállították az épületeket eredeti rendeltetésüknek megfelelően. Napjainkban Fontevrud elsősorban turisztikai látványosság.

A templom, a kerengők, a konyhák, az ebédlő és a kertek révén páratlan bepillantást nyerhetünk a 12-18. századi szerzetesi életbe. Igazi különlegességnek számít az apátsági konyha, amely román kori építészet különleges, szinte egyedülálló példája. A nyolcszögletű konyha egy nagy központ toronnyal és kémények egész csoportjával rendelkezik. A ma is látható hat fülkében kemencék működtek, a tornyokban pedig húst és halat füstöltek.

Ma, ahol régen királyok és arisztokraták gyerekei nevelkedtek, ismét gyerekek ismerik meg az apátság történetét, de már a legmodernebb eszközök segítségével.

 Egy iPad és egy jópofa grafikus program segítségével feltárulnak régi korok titkai – a boZZonok nem hagynak unatkozni!