Áhitat és szabadosság. A Stephansdom.

2013. február 8.

Áhitat és szabadosság. A Stephansdom.

Bécs jelképe és Ausztria legismertebb épülete egy igazi építészeti mestermű, amely számtalan művészeti kincset és titkot rejt magában.

Hatalmas, a háztetőkőn magasan túlnyúló tornyával a bécsi Szent István-dóm a város sziluettjének jellegzetességévé vált. Bécs jelképe és Ausztria legismertebb épülete egy igazi építészeti mestermű, amely számtalan művészeti kincset és titkot rejt magában.

 


Művészeti kincsek

A Szent István-dóm (Stephansdom) Bécs szívében, egy igen jelentős múltra visszatekintő téren magaslik: régészek a mai Stephansplatz helyén a IV. századból származó, késő antik sírhelyeket tártak fel.

A dóm gyökerei egészen 1147-ig nyúlnak vissza, ekkor szentelték fel Szent Istvánnak az első román stílusú templomot - ezt az évet tartják a székesegyház alapítási évének. ( II. Babenberger Henrik herceg alatt, akit Jasimorgott Henriknek is neveznek) A XIII. században ezt kibővítették egy második román stílusú templom hozzáépítésével. Ebből a korból maradt meg többek közt a nyugati homlokzaton az úgynevezett "Óriáskapu" (Riesentor), sokan úgy gondolják, hogy részben azok a mesterek faragták, akik részt vettek a jáki templomkapu díszítésében is.

 


"Óriáskapu" (Riesentor)

 

1359-ben került sor a déli torony alapkövének letételére, ezzel vette kezdetét a dóm gótikus stílusú építése. Napjainkban a Szent István-dóm - amelynek teljes hossza 107 méter, szélessége több mint 34 méter - a közép-európai gótika egyik legjelentősebb építménye.

 


A "Steffl" - ahogy a bécsiek nevezik - egyik jellegzetessége a magányosan kimagasló gótikus déli torony, valamint a színes cserepekkel tarkított, hatalmas tető. Az egészen 1945-ig piros-fehér-zöld színű tetőszerkezetet valószínűleg a Bécset megszálló Mátyás király fedette le: híres budai majolikagyártó műhelyéből hozhatták a mázas cserepeket.

A templom belső terei is rengeteg művészeti kincset rejtenek magukban, például III. Frigyes császár márvány sírkövét és Savoyai Jenő herceg sírkövét 1754-ből. A gazdagon díszített késő gótikus szószéket (kb. 1430-ból származik), amelyről 1454-ben Kapisztrán János ferences barát (1386-1456) hirdetett kereszteshadjáratot a Magyarországot fenyegető törökök ellen. A szószék csak a XVIII. század közepén került mai helyére, mindaddig a dómot övező temetőben, a Stephansfreitplatzon állt.



Az 1447-ből származó gótikus szárnyas oltár, a Bécsújhelyi oltár ("Wiener Neustädter Altar") Szárnyai Jézus Krisztus és Szűz Mária életéből mutatnak be jeleneteket. A bal oldali szárny külső oldalának alsó sorában a XI. századi magyar szentek: Szent István, Szent Imre és Szent László, fölöttük pedig Szent Erzsébet alakja van megfestve.

 




Bécsújhelyi oltár ("Wiener Neustädter Altar")


A dómba lépve, a főbejárattól jobbra található a máriapócsi oltárkép, amely Szűz Máriát ábrázolja, bal karján a kis Jézussal. A kis táblakép Papp István alkotása 1676-ból. Miután 1696-ban Máriapócson többen és többször is könnyezni látták a képet, a következő évben I. Lipót kívánságára Bécsbe hozták, ahol - miután valamennyi bécsi templomban felállították - 1697 decemberétől a Szent István székesegyház főoltárát díszítette. A második világháború végén a dómban egyébként pótolhatatlan pusztulásokat okozó tűz és a tetőzet beomlása semmiféle kárt sem tett benne, s 1948 decemberétől áll mai helyén.

 


Máriapócsi oltárkép



Titkok és legendák

Szintén lenyűgöző benyomást keltenek a belső pillérek és a külső falak gazdag és aprólékos díszítései. Adolf Loos - "Trotzdem" című művében - a székesegyház belső terét "a világ legáhítatosabb templombelsejének" nevezte. A dóm monumentális építésének története körül számos legenda és mítosz kering.

 



Vízköpők

Több vízköpő található a déli tornyon, amely a víz levezetését szolgálja. A szimbolikus funkciójuk a gonosz szellemek elhárítása.

 




Kenyérmérték

A Riesentor falába két vasrudat építettek be: a bécsi rőf (77,6 cm) és rőf (89,6 cm) a dóm építésénél a kövek mérésére, valamint a kereskedelmi áruk hitelesítésére szolgáló hosszmértékek voltak. Ezek felett egy kerek bemélyedés van, amely kenyércipó nagyságú. Valójában azonban a rokokó rácsozat kapu erősítésének kopását jelzi, amelyet a 19. század második felében erősítette fel. A másik kapuoldalon is található ez a kör, ahol még a fém kampó maradvány felismerhető.

 


Az, hogy a falban lévő kerek mélyedés kenyérmérték a rendeltetése, csak egy legenda. Ennek ellenére az igaz, hogy a csaló pékeket a 13. század óta egy fa ketrecbe dugták és a Dunába merítették. A büntetést a Neuen Markt-nál és a Graben-nél hajtották végre. Pékbüntetés utoljára 1773-ben történt Bécsben, miután II. József császár eltörölte.

Az ellenállási mozgalom titkos jelei

A nácik elleni 1938-1945 közötti ellenállási mozgalom jelei: „O” önmagában áll, az „5”szám az ABC-ben az ötödik „e” betűt jelképezi. Így O5 = OE azaz „Ö” Österreich jele. Eredetileg ezeket fehér színnel festették fel, s később vésték be.

 



Nemi szervek a homlokzaton, mint útmutató szimbólumok

Naponta bécsiek és turisták ezrei mennek el a Stepfansdom mellett, azonban azt, hogy a főkapun női és férfi genitáliák találhatók, legkevésbé sem látják. Arra, hogy a többnyire analfabéta alattvalók ne tévedjenek el, számos szimbólum szolgált, úgymint a nemi díszítések, egy kő vulva a naptár alatt jobbra és egy kő phallos az óra alatt balra a kapun, amelyeket a középkorban termékenységi szimbólumnak is tekintettek. Balra a női, kerek és jobbra a férfi, szögletes dísz az oromzatban, találhatók. A Riesentoron át, amely ma már mindenki számára nyitott, korábban csak az egyháziak és a nemesek mehettek az ünnepnapokon a dómba. A nép csak az oldalbejáratokat használhatta. A szimbólumok mutatták a templomba való belépés helyét, mivel az ülésrend nemek szerint volt elválasztva.

 




Temető sírkövei

Az egykori temetőből, a „Stephans-Freithof”-ból, amely a dóm körül terült el, sok római és későbbi sírkövet a templom falába beépítettek. Részint csak téglának alkalmazták őket, mivel a sírkövek a katolikusok számára csak a pogányoké voltak.

 


Bor hektoliter a dómban

1433-ban -
amikor Bécs 50.000 lakost számlált - lett a déli torony kész. Ekkor kezdődőtt az 1450-ben befejezett északi torony építése is. A történet szerint az építésnél savanyú bort kevertek a habarcsba. Akkoriban a bor egészségrontóan savanyú volt és III. Frigyes császár ivástilalmat rendelt el. Mivel ez a bor istentelennek minősült, ezért a falakba tették. Ez az oka az északi torony mai tartósságának.

 


Nordturm


A Leopoldring menedékjogot ad

Aki az „Adlerturm” (Sastorony) kapujánál a
„Lepoltring”-et megfogta, annak menedékjogot adtak. A két orsó az északi torony építésénél, a kőtömbök görgetésénél segített. Ezek ma a dóm építésének utolsó autentikus munkaeszközeihez tartoznak.

Az első menedékjoggal ellátott templom Bécsben a Schottenkirche (Skót templom) volt. VI. Babenberg Lipót herceg (XIII. sz. közepén) kiterjesztette ezt mindegyik bécsi templomra: aki egy templomba belépett, az egyházi törvénykezés alatt állt és nem lehetett (kivéve a súlyos vétségek esetén) a világi törvénykezésnek kiszolgáltatni.

 


Lepoltring



Fogfájós Miurunk a külső homlokzaton

Fogfájós Miurunk XV. század elejéről származó expesszív hatású szobrát a népnyelv nevezte el így, eltorzult arca miatt. A monda szerint a részeg diákok gúnyolták a szenvedő fogfájósan kinéző Jézus figurát (Zahnwehherrgott). Még ugyanazon éjszakán kínzó fogfájásra ébredtek és egyetlen orvos sem tudta őket attól megszabadítani. Csak a szobor előtti bocsánatkérés hozta meg számukra a feloldást. A figurát a dóm belsejébe költöztették át, az eredeti helyén ma már másolat áll.

 



Stephansdom a hétköznapokban

A templom nemcsak az áhitat színhelye volt, hanem a középkori emberek hétköznapjaihoz is szorosan hozzátartozott. A templomba háziállatokat is be lehetett vinni. Prostituáltak várhattak itt vevőikre és széktoaletteket lehetett a mise alatt használni.

A középkorban a tömjénfüst arra szolgált, hogy a borzalmas fekáliabűzt elnyomja. Ebben a korban a prédikációk és istentiszteletek gyakran öt – hat órán át tartottak. Ezért a templomban széktoalettek - a padokban lyukak megfelelő alsó kialakítással- voltak. Az embereknek csak egy vödröt kellett a lyuk alá helyezni, s szükségleteiket kielégíthették.

A betegségekért a rossz higiéniai viszonyok voltak a felelősek. A barokk korban az utcák annyira koszosak voltak, hogy a nemesek gyaloghintóval közlekedtek még a Stephansdomban is. A parasztok az állataikat, így a kötélen vezetett tyúkokat és disznókat, a dómba vihették és ott a barátaikkal és ismerőseikkel hangosan társaloghattak.

Naponta 12 órakor kezdődött az utcalány mise. A templom fontos találkozó helye volt a prostituáltaknak és vevőiknek. Mindenekelőtt a barokk korban volt ez jellemző. Találkozási pontok a hajadon oltár, a prostituáltak oltára, az egy- vagy két forint (gulden) oltár voltak, amelyek ma már ebben a formában nem léteznek. Aszerint, hogy melyik csoportba tartoztak, várakoztak ott a megfelelő „lányok.”

Napjainkban, mint a középkorban a dóm nemcsak templomként szolgál, hanem a bécsiek életében fontos szerepet tölt be. A dómot -Steffl-, és harangját is becézik, Pummerinnek szólítják. Szilveszter napján, éjfélkor, Pummerin hangjára csendül fel a Kék Duna keringő és a "Steffl" körüli utcákon a tömeg a keringőt táncolva köszönti az újévet.

Pummerint 2011-ben szentelték fel, neve eredetileg József-harang volt, de a népnyelv - mély zúgása alapján - hamarosan ráragasztotta a hangutánzó Pummerint. Elkészítését a névadó, I. József császár rendelte el, a Bécset ostromló török seregek felett aratott győzelem emlékére, éppen ezért a harcok során zsákmányolt török ágyúkból öntötték. A harang akkor a magas, kőcsipkés déli toronyban kapott helyet. Az 1711-ben öntött harang a második világháború utolsó napjaiban megsemmisült.

Az Ausztria hangjának is nevezett harang közel két és fél évszázadig, még Bécs második világháborús bombázása alatt is épségben maradt. 1945 áprilisában azonban, amikor fosztogatók felgyújtották a dóm közelében álló üzleteket, a templomban is tűz ütött ki. A tetőzet jelentős része beomlott, a harang lezuhant és darabokra törött. A jelenlegi, második harangot 1952 áprilisában szentelték fel, de csak 1955-ben emelték a helyére, immár a nagyobb teherbírású északi toronyba. A templom legnagyobb harangja 3,14 méter átmérőjű, súlya több mint 21 tonna. Az új harang Ausztria újjáépülését is jelképezte. A régi harang anyagának nagy részét felhasználták az új öntéséhez. A nyelve azonban megmaradt, ez ma a dóm katakombájában berendezett kőtárban látható.

 

 


A régi és az új harang között a bécsiek nem tesznek különbséget a kettő között, az újat is ugyanúgy szeretetteljesen Pummerinnek becézik, mint annak idején a régit. Hangja csak a legkiemelkedőbb egyházi ünnepnapokon és egészen különleges események alkalmával, például pápaválasztáskor csendül fel. És természetesen szilveszter napján, éjfélkor.