Dodona

Dodona Zeusz-templomáról, az egyik legrégibb görög jósszentélyről ismert. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy a nem egyértelmű beszédet a „dodonai” jelzővel illetik.

A monda szerint az egyiptomi Thébából repült ide egy galamb, és egy itt álló tölgyfára letelepedve emberi nyelven kezdett beszélni. Utasítása szerint építették fel a helyiek Zeusz jóshelyét, melynek romjai ma is megtekinthetőek. Hosszú évszázadokkal ezelőtt embertömegek zarándokoltak ide, hogy beleláthassanak a jövőbe és hogy fontos kérdéseikre választ kapjanak.

Az itt élő papok és papnők a földön aludtak, mezítláb jártak, és sosem mosták le talpukról a föld porát - így állandó kapcsolatban lehettek a Földanyával. Jóslataikat a szent tölgy lombjának susogása és a szent forrás vizének csobogása alapján ólomlemezekre vésve továbbították az ide betérőknek.

A szentély egy „szent tölgy” köré épült, a papok az isten szent fájának, a tölgy lombjának susogásából vagy a szent forrás vizének csobogásából jósoltak. Ezt a „szent tölgyet” az első szentély megépüléséig (Kr. e. IV. század) triposzok, azaz háromlábú állványon álló bronzüstök védték. A jóslás úgy történt, hogy az emberek a kérdéseiket vékony ólomlemezbe vésték, átadták a jósda papjainak, a papok a szent tölgy leveleinek a susogásából „kiolvasták”, majd a jósnő írott formában továbbította a jóslatkérőnek a választ. Az ásatásokkor előkerült ólomlemezek csupán a feltett kérdéseket tartalmazzák.

Egy másik fajta jóslás az ércmedencéből való jóslás volt: két oszlop állt egymáshoz közel, az egyiken bronzfiú drótból font ostort tartott kezében, a másikon ércmedence volt, amely, mihelyt szellő támadt, az ostorfonadék érintésére hangot adott. De galambok röptéből is magyarázták a jövőt, gyakori a galambábrázolás a dodonai kultuszban használt tárgyakon. Néha pedig a triposzok bronzüstjeit is használták a jóslás eszközéül: megkongatták az edényeket és ezek hangzásából olvasták ki a papok az isten üzenetét.

Az argonauták hajójának építéséhez Dodonából származó tölgyfát is használtak, amely a monda szerint beszélni tudott és a várható veszélyekre figyelmeztette a hajósokat. Az aranygyapjú megszerzéséhez a legenda szerint egészen különleges hajóra volt szüksége a Fekete-tengeri úthoz. A rege azt mondja, hogy Argosz a róla Argónak elnevezett hajót az akkori viszonyok között hatalmas méretűre építette: 50 evező és egy vitorla hajtotta. Nem kisebb személyiség, mint Pallasz Athéné istennő felügyelte a hajóépítést, a hajót Pelion hegyének fenyőiből építették.