Dion ókori város

Dion a makedónok egyik fő vallási központja volt. Maga Nagy Sándor is mutatott be áldozatot a városban, mielőtt elindult volna győzedelmes hadjáratára a perzsa birodalom ellen az i. e. 4. században.

Dion Zeusz lakhelyénél, az Olympus hegy lábánál fekszik. Dion fontos régészeti lelőhely és jelentős a Régészeti Múzeuma is.

Az ásatások során templomok, teátrumok, egy stadion, városfalak, egy szálloda, fürdők, utcák és egy csatornarendszer
romjai kerültek elő, valamint számos szobor maradványa is. A területet a vaskor óta lakták, majd a korai kereszténység időszaka után vált lakatlanná.

Zeusz-templom. A hellenisztikus kor kezdetéről (kr.e. IV. - III. század) származó romok a dióni szentély közelében találhatóak. A maradványokon sokatmondó felirat áll: "Zeusznak, a legnagyobbnak". A görög főisten, aki a mitológia szerint tizenkettedmagával élt az Olümposzon, ekkor már az "egyetlen égi istennek" tekintették és ez átmenet volt az egyistenhit felé.

A romok azért is különlegesek, mert először találtak a "Zeusznak, a legnagyobbnak" szentelt templomot. A régészek az alapokon kívül kiástak 14, sassal, Zeusz jelképével díszített domborműves márványtömböt, valamint egy fej nélküli, trónon ülő, emberméretűnél alig nagyobb Zeusz-márványszobrot. Figyelemre méltónak, hogy a felirat Jézus Krisztus születése előtti időszakból származik.

A Zeusz-templom volt a régi Macedónia legfontosabb kegyhelye: romjain megtalálták Antigonosz királynak, (i.e. IV. század), Nagy Sándor egyik utódjának feliratát.

Héra-szobor. Híres lelet a 2200 éves Héra-szobor, amelyet Dion ókori város romjai alatt találtak.  A trónon ülő, ember nagyságú istennőt ábrázoló márványszobrot a korai keresztények a városfalba építették bele tömítésként, amikor Dion püspöki székhely volt.

Az i. e. 2. századi Héra-szobor eredetileg Zeusz templomában állt, akinek a szobrát 2003-ban találták meg az épület romjai alatt. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy Héra szobra Zeuszé mellett áll, egyrészt mivel Héra Zeusz felesége volt, másrészt a két szobor hasonló összetételű márványból készült. Ez az első eset, hogy egyetlen templomból két istenszobor került elő, és nem elképzelhetetlen, hogy Athéné szobra is a templomban állt.