Musée d’Orsay

Az impresszionista festők képeit bemutató múzeumot egy 19. századi pályaudvarból alakították ki. Híres és egyedülálló impresszionista gyűjteménye egyszerűen kihagyhatatlan annak, aki Párizsban jár.

A Musée d’Orsay órája

A Musée d’Orsay órája egyike a kevés maradványnak, amely még abból a korból származik, amikor a múzeum még pályaudvar volt. A múzeumot 1900-ban avatták fel, és elsősorban dél-nyugat Franciaországba indulótak vonatok innen. 1986-ban alakították át múzeummá, és ma már csak a 32 méter magas nagy csarnok és a híres óra maradt meg.

2011-ben fennállásának 25 évfordulójára megújult a múzeum kiállítóterének egy jelentős része

Az Orsay Múzeum falait és a talajt az elmúlt negyedévszázadban Gae Aulenti olasz építész elképzelésének megfelelően fehér szín borította, és a festményeket az egykori pályaudvar üvegtetején át természetes fény világította meg. A felújítási munkákat irányító Jean-Michel Wilmotte építész azonban valóságos ékszerdobozt kívánt a remekműveknek teremteni a korábbiaknál bensőségesebb hangulatot kölcsönözve a térnek. A múzeum falainak sötétszürke színt kölcsönzött, ahhoz pedig egyszerre társított természetes, illetve mesterséges fényeket, megszűrve a tetőn áttörő nappali világosságot.

A felújított Orsay Múzeumban a kortárs dizájn is helyet kapott: a képeket a japán Tokujin Josioka által tervezett üvegpadokról csodálhatják a látogatók.

A múzeum tetején található Horloge (Óra) kávéház pedig a szintén sztárdizájnereknek számító Fernando és Humberto Campana brazil tervezők elképzelései szerint újult meg. "Amikor megláttam az Óra-termet, egyből Jules Verne regénye, a Nemo kapitány jutott eszembe. Olyan víz alatti, organikus hangulata van" - mondta Humberto Campana, aki testvérével egy kékes fényben pompázó tengeralatti világot képzelt el, melyet algákra emlékeztető vöröses izzószállakkal ellátott, kifordított kagylóhéjakra emlékeztető aranyszínű csillárokkal díszítettek. A másik Óra-termet viszont szinte teljesen üresen hagyták a tervezők, csak néhány kanapét helyeztek el benne. A pihenőtérben így kiemelkedik az egykori pályaudvar hatalmas órája és csodálatos kilátás nyílik Párizsra.

A legnagyobb átalakítás a múzeum végében, a part felőli oldalon található úgynevezett Amont Pavilonban történt Dominique Brard irányításával. A korábban zsákutcás épületrész körbejárható lett, a falakon elhelyezhető képek aránya 30 százalékkal növekedett öt szinten, amelyekhez új lifteket és lépcsőket is építettek.

A hátfalat élénkpirosra festették és a múzeum emblémájával díszítették. "Ez már majdnem provokáció, mert erre képet nem lehet feltenni. Szemaforfal, amely az új Orsay Múzeum jele" - fogalmazott a múzeum igazgatója.

Felveszi Giscard d'Estaing néhai francia elnök nevét az Orsay Múzeum

Giscard d'Estaing, aki 1974 és 1981 között volt Franciaország elnöke, "elkötelezetten és határozottan munkálkodott a múzeum megszületésén és annak fejlődését is követte".
    
A XIX. századi művészeteknek, mindenekelőtt az impresszionista festészetnek szentelt Orsay Múzeumot egy volt pályaudvar épületében alakította ki a francia állam Valéry Giscard d'Estaing kezdeményezésére, de a kulturális intézményt már utóda, Francois Mitterrand avatta fel.

Az Orsay Múzeum és a hozzá tartozó Orangerie kiállítóhely felveszi a volt államfő nevét; a döntést a néhai elnök családjának jóváhagyásával hozta meg a kormány.

Franciaországban megszokott, hogy nagy modern kulturális intézmények felveszik azon elnök nevét a halála után, akinek a mandátuma alatt, illetve kezdeményezésére jöttek létre. A Modern Művészetek Múzeuma így lett Pompidou Központ, az új nemzeti könyvtár Francois Mitterrand nevét viseli, míg az őshonos kultúrák civilizációit és művészeti örökségét bemutató Quai Branly Múzeum a közelmúltban kapta meg Jacques Chirac nevét.