La Rochelle

La Rochelle Nyugat-Franciaország atlanti-óceáni partvidékén, a Vizcayai-öbölben fekszik, és Charente-Maritime megye fővárosa.

La Rochelle egyike azoknak az egyedülálló úti céloknak, amelyek mindenki számára kínálnak valamit. Nemcsak gyerekbarát, hanem az egyedülálló utazók számára is hívogató, és kétségkívül romantikus kirándulóhely. A legjobb az egészben, hogy mindössze háromórás vonatútra van a párizsi Gare Montparnasse pályaudvartól, ami tökéletes hétvégi kirándulássá teszi a Párizsból. 

A város története a gall törzs, a Santones településével kezdődik, amelyet a római megszállás követett. Ez utóbbi időszakban fejlődött és bővült a só- és bortermelés. La Rochelle városát a 10. században alapították, és a 12. századra kiemelkedő kikötővé vált, amely több csatában is meghatározó szerepet játszott. A 15. századig Franciaország legnagyobb atlanti-óceáni kikötője maradt.

La Rochelle 1185-ben II. Henrik angol király uralma alá került, aki felépítette a Vauclair-várat, amely La Rochelle ostromakor (1224) elpusztult. II. Henrik felesége Aquitániai Eleonóra volt. Eleonóra felmentette a templomos lovagokat a különböző kötelezettségek alól La Rochelle városában, és így a város lett a templomosok legnagyobb jelenléte az Atlanti-óceán partvidékén.

Egy széles körben elterjedt legenda szerint a lovagokkal történő 1307-es véres leszámolást megelőzően néhány tucat hajó – gazdagon megrakodva a templomosok kincseivel – még sikeresen el tudott menekülni IV. Fülöp francia király haragja elől.

A reneszánsz idején La Rochelle protestáns enklávé volt, ahol a kálvinistákkal és a katolikusokkal szemben kevés tolerancia volt tapasztalható. Ez a hatalmi játszma azt eredményezte, hogy 1552-ben két kálvinista "eretneket" máglyán égettek el, 1562-ben pedig tizenhárom katolikus papot gyilkoltak meg.

La Rochelle elpusztítása, Henri Motte, 1881 (c) wikipedia/Musée d'Orbigny Bernon

A protestánsok továbbra is uralták La Rochelle-t egészen 1628-ig, amikor Richelieu bíboros kíméletlen ostromot rendezett a városban, amelynek következtében 23 000 ember halt éhen. Ez jelentette a protestáns uralom bukását, és XIII. Lajos király és a katolikusok teljes győzelmét. Ebből a korszakból két torony maradt fenn, amelyek La Rochelle nevezetességeivé váltak. Ezek a Tour de la Chaîne és a Tour Saint-Nicolas, amelyek a régi kikötő bejáratát jelzik. Valamikor egy nagy lánc kötötte össze a két tornyot, hogy megakadályozza a hajók behajózását. Ugyanebből az időszakból származik a Tour de la Lanterne is, amelynek tetejére felmászva megpillanthatja a 17. és 19. század között itt fogva tartott rabok graffitijeit.

Ma La Rochelle-t "La ville blanche"-ként vagy Fehér Városként ismerik, mert a napfényben ragyogó mészkőhomlokzatai fényesen csillognak. A város jól megőrzött, macskaköves utcáival és bástyáival, amelyeken sétálgatni és a tengerre nyíló kilátásban gyönyörködni lehet. A szűk, kanyargós utcákon belül butikok, éttermek és bájos részletek sokasága található, beleértve a félfából épült házakat és a kísérteties vízköpőket.

La Rochelle-ben a városközpontban minden reggel nyitva tartó, 19. századi fedett piac mellett 14 heti piac is működik. Ezek remek helyek a helyi specialitások megkóstolására, és aki szeret főzni, azt inspirálni fogja a termékek és a magával ragadó fűszerek választéka.

A Parc Charruyer parkban idilli sétányok kanyarognak. A park egy gyöngyszem, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy közösséget vállaljanak a természettel. Az 1800-as évek végén tervezték, miután Adele Charruyer kisasszony (aki egy gazdag hajóscsaládból származott) örökséget hagyott rá. A parkban mintegy két kilométeres természetjáró sétát tehetünk a csatornák és patakok mentén. A város szívében található egy másik park, a Parc Charles-Edouard Beltremieux, amely 350 madárfajnak, valamint páváknak, szarvasoknak, kecskéknek, póniknak és poitou-i szamaraknak ad otthont. Mindkét park ingyenesen látogatható.

A múzeumok száma lenyűgöző. A Beaux-Arts múzeum gazdag festménygyűjteményt kínál. A Musée d'histoire naturelle de La Rochelle és a Musée du Nouveau Monde is megér egy látogatást. Ez utóbbi múzeum a bevándorlás és a rabszolga-kereskedelem történetével foglalkozik régi térképeken, festményeken és tárgyakon keresztül. Az Akvárium nagyon népszerű, az előadóművészeti központ, a La Coursive pedig a színház, a zene és a tánc széles spektrumát mutatja be. A Tengerészeti Múzeum három úszó hajón kapott helyet.

(c) pixabay

L’île de Ré sziget

A szigetet és La Rochelle-t Franciaország leghosszabb hidja köti össze: a 3,8 kilométeres - 2,9 kilométer hosszúságban a tengervíz fölött átívelő - közúti híd az Atlanti óceán partján fekvő Ré-szigetet köti össze a kontinenssel La Rochelle város közelében. A híd olyan magas pilléreken nyugszik, hogy még a nagy óceánjáró hajók is akadálytalanul haladhatnak át alatta. Az építkezés mindössze 20 hónapig tartott. Bár az átkelés most semmivel sem vált olcsóbbá a kompi összeköttetésnél (hídvámot kell fizetni), a szilárd átkelési lehetőség mégis előnyösebb, hiszen megszűnt a hosszú várakozási idő.

Az építés idején környezetvédők igyekeztek megakadályozni a beruházást, arra hivatkozva, hogy az építmény megbontja a tájképi harmóniát és a várható nagyarányú beáramlás a jelenleg mindössze 14 ezer fő által lakott, nagyrészt védett tájnak számító híresen szép szigetre ártalmas hatást gyakorolhat annak élővilágára is.