» Franciaország » Occitanie » Pireneusok
A katharok nevüket maguk a görög „katharosz” = „tisztultak” (tiszta, tökéletes jelentésben) szóból eredeztetik, míg ellenségeik, a római katolikusok, a latin „cattus” = „macska” szóból származtatják a mozgalomnak az eretnekséggel és boszorkánysággal való összekapcsolása érdekében.
Egyik legkorábbi dél-franciaországi központjukról, Albiról albigenseknek is nevezték őket.
A 12–13. század fordulójára Dél-Franciaországban a katharizmus jobbára kiszorította a katolicizmust. A nép körében a katharizmus reális alternatívát jelentett az egyházzal szemben, hiszen a becsületességet és toleranciát, erkölcsi tisztaságot és rugalmasságot nem csak ígérte, hanem alkalmazta is.
Az egyház ezt nem tűrhette, ezért 1208-ban kereszteshadjáratot indított a katharok ellen. Ez volt az első olyan háború, amit keresztények viseltek keresztény ellen a kereszt jegyében, Szent Háború néven.
A háború 1229-ben befejeződött, az elfoglalt területeket a pápa szétosztotta az őt támogató nemesek között, de a mozgalmat nem irtották ki, hanem inkvizíciót alapítottak, mely a következő 50 évben a mozgalmat csaknem egészében föld alá szorította, és a katharok hívei csak a legnagyobb titokban érintkezhettek egymással. Az utolsó kathar erőd, Château de Quéribus 1255-ben esett el.
A katharok mítosza a történelem során sokáig élt.
A náci ideológusok szentül meg voltak győződve arról, hogy a keresztények által az ősi pogány népektől ellopott Szent Grált, amely az árja népeknek halhatatlanságot biztosít, a Harmadik Birodalom számára meg kell szerezni. Himmler állítólag megbízott egy Otto Rahn nevű, a német titkosszolgálatnak dolgozó férfit, hogy keresse meg az ereklyét, amely Európában, a Közel-Keleten, például Iránban is lehet. A források különböző titkos társaságok tagjának nevezték a férfit, aki szilárdan hitt abban, hogy a 10. században feltűnt dél-franciaországi eretnek katharok még ismerték a Grál lelőhelyét. A lelkiismeretes, ám igencsak titokzatos náci ügynök úgy döntött a második világháború végén, hogy mivel nem teljesítette időben küldetését, nem méltó a további életre. Valószínűleg követte is a belső hangot.
Carcassone (részletek)
Château de Quéribus
Château de Puivert
Château of Foix. Az ezerötszáz éves múltra visszatekintő Foix régóta kedvelt turistacélpont. Szűk, macskaköves utcái, szökőkútjai, régi épületei, a vendéglők a világjárók sokaságát vonzzák. A város kiemelkedő látványossága a sziklaszirtre épült, magas tornyokkal rendelkező várk. A város a 11. században a keresztesek által üldözött katarok menedékhelye volt.
Château de Montségur. A katharok utolsó erősségét, Montségur várát a francia keresztes hadak földig rombolták, lemészárolva az eretnekmozgalom utolsó képviselőit.
A környező hegyekre és völgyekre pazar kilátást nyújtó, meredek sziklán magasodó vár bevehetetlennek tűnt. Amikor a királyi csapatok 1243-ban megtámadták, a katarok tíz hónapig ellenálltak, mielőtt megadták magukat. Ekkor kérlelhetetlen választás elé állították őket: vagy megtagadják hitüket, vagy elevenen elégetik őket. Több mint kétszáz férfi és nő választotta azon a tavaszi napon a máglyahalált. A sötét idők emlékét a vár környékén számos látnivaló őrzi, közöttük a Montségur lábánál található sztélé, mely az egykori halotti máglya helyét jelzi.
A borzalmas eseményekhez egy legenda is kapcsolódik, miszerint a vár ostromakor a kataroknak sikerült kimenekíteni a várból egy kincsesládát. A láda tartalmát illetően egyesek úgy vélik, hogy a katharok ezoterikus könyvei voltak benne, mások szerint magát a Szent Grált rejtette magában. Utóbbira erősít rá a Wagner által megzenésített költemény, a Parsifal, melynek helyszíne Monsalvat, ami feltehetően azonos Montségur várával, tükörfordításban biztonságos hegyet jelent.
Château de Padern
Château de Peyrepertuse
Château de Puilaurens
L’Ermitage St Antoine de Galamus
Cucugnan
Fanjeaux
Montaillou
Aguilar
|
Értékeld te is!