A BMC Racing nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny kilencedik szakaszát, amely csapatidőfutam volt.A hétfői szünnapot követően kedden a Tarbes és La Pierre Saint Martin közötti 167 kilométeres etap vár a mezőnyre.
Az amerikai istálló kapitánya, Tejay van Garderen a sikernek köszönhetően feljött összetettben a második helyre. Az élen álló Chris Froome együttese, a Sky mindössze egy másodperccel kapott ki, így 12 másodpercre növelte előnyét a viadal 2013-as győztese. Ami Froome számára még fontosabb, az az, hogy legnagyobb riválisai közül a kolumbiai Nairo Quintana csapatát (Movistar) 3, a spanyol Alberto Contadorét (Tinkoff-Saxo) 27, a címvédő olasz Vincenzo Nibaliét (Asztana) pedig 34 másodperccel előzték meg. Ez azt jelenti, hogy Contador több mint egyperces, Quintana közel kétperces, míg Nibali majdnem két és fél perces hátránnyal várja a folytatást - immár a Pireneusokban.
Christian Prudhomme, a Tour de France versenyigazgatója: Egy jól megérdemelt pihenőnap után a verseny díszlete jelentősen meg fog változni. A cél a verseny történetében egy teljesen új városban lesz, La Pierre-Saint-Martin-ben, a Pireneusokban. Az utolsó emelkedő meghatározó lesz: a favoritoknak az első sorban kell helyezkedniük, különben a meredek és szűk utakon könnyen leszakadhatnak.
A rajt a Midi-Pyrénées régióban lesz, egyik megyéjének székhelyében, Tarbes-ban. Közeli híresebb városok még Lourdes és Bagneres-de-Bigorre, valamint a Pic du Midi hegy a kilátójával .
Specilitásai a Tarbais bab, a Trebons-i hagyma, a garbure zöldségleves, a foie gras (libamáj), a Bigorre-i fekete disznó és a gateau a la broche (nyárson sült süti).
A múltban (ahogy ez alkalommal is) a Tour de France általában csak mint rajtváros látta Tarbes-t. Azonban a legutolsó látogatásakor, 2009-ben ez nem így volt, és Pierrick Fédrigo szelte át a célvonalat elsőként.
1951-ben, egy egészen egyedülálló bukásnak lehettünk itt szemtanúi: Wim van Est, az első holland sárga trikós lezuhant egy lejtmenetben egy magas szirtről. Természetesen elvesztette vezető helyét, de csodával határos módon túlélte az esetet. „Melyik Isten vigyázott Wim van Est-re?” kérdezte a másnapi l’Équipe címlapja.
A szponzora, a Pontiac karóra természetesen kihasználta a bukást: "70 métert estem, megállt a szívem, de a Pontiac-om még mindig működik...”
A zuhanás helyén egy szobrot állították két évvel a halála után, 2005-ben.
A Brauhauban modern bevásárlóközpontról nem is gondolnánk, hogy 1880-ban épült. Az 1960-as évek második felében újították fel teljesen, egy parkolót adva hozzá, teljesen átépítve az épületet, amely azóta is fontos szerepet tölt be Tarbes életében.
A Massey kertet hivatalosan is gyönyörű kertnek kiáltotta ki a francia kulturális minisztérium. Névadója, Placide Massey tervezte 1853-ban, akinek a nevéhez olyan kertek fűződnek, mint Versailles, Trianon és Sèvres. Egy üvegház, egy szépművészeti múzeum és egy 14. századi kolostor romjai is hozzátesznek a park szépségéhez.
A Haras National lófarmot Napóleon alapította 1806-ban a francia lovassereg részére. A 8 hektáros birtokot még ma is teljesen mértékben a lovak szentelik, még saját tenyésztett fajuk is van.
Tarbes leghíresebb szülötte Foch marsall, akinek 18. századi háza nagy népszerűségnek örvend a turisták körében, mind a tábornok személye, mind az építészeti jellegzetességek miatt.
Rajta kívül Théophile Gautier és Lautréamont írók mondhatják magukat Tarbes-inak. Utóbbi a szürrealizmusról tett kijelentéséről vált híressé: „Olyan szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.”
La Pierre-Saint-Martin nem csak egy híres családi síterep, hanem a geológusok által is ismert köszönhetően a világ egyik leglenyűgözőbb víznyelőjének, amely 1342 méter mélyre nyúlik le.
Még teljesen ismeretlen a mezőny számára, a Tour legutóbbi találkozása az emelkedővel 2007-ben volt, amikor a hegyet a másik oldaláról mászták meg, Spanyolországból. Ekkor a kolumbiai Mauricio Soler ért fel elsőként, megszerezve a pöttyös trikót, azaz élre állva a legjobb hegyimenők pontversenyében.
A föld alatt húzódik a La Verna barlang, amely egyike a világ 10 legnagyobb barlangrendszerének. Eddig 435 kilométert tártak fel, de minden évben hozzáadnak még párat ehhez a számhoz.
A legnagyobb ünnepség a Junte de Roncal, vagy más néven a 3 tehénhez való tisztelgés, amelyet Európa legrégebbi szerződésének évfordulója alkalmából rendeznek meg minden év július 13-án.
A ceremónia során hat francia és négy spanyol város polgármestere feláll egy körbe. Ekkor az Isaba-i polgármester megkérdezi a franciáktól háromszor, készen állnak-e a három tehén átadására, ahogy a szokás tartja. A válasz természetesen igen. Ezután elsőként Arrette polgármestere ráteszi a kezét a határkőre, és utána a többi is követi. A négy spanyol felkiált, majd utána a franciák is a saját nyelvükön háromszor, hogy „Béke legyen ezentúl”. Végezetül az Isaba-i polgármester kiválaszt a franciák által felkínált 40 tehén közül 3-at.
A környék nagyon sok szállal kapcsolódik Dumas híres regényéhez, A három testőrhöz. Útközben a mezőny át fog haladni Navarrenx-en, amely azonkívül, hogy megválasztották Franciaország egyik legszebb városkájának, d’Artagnan családjához is kötődnek szálai. Egy másik helyszín, Trois-Villes, Monsieur de Treville, a testőrök kapitányának a szülővárosa.
