2014. november 26.

150 éve született Toulouse-Lautrec

Henri de Toulouse-Lautrec francia festő és grafikus 150 éve, 1864. november 24-én született Albiban. Az albi Musée Toulouse-Lautrec az egykori püspöki palotában, a Palais de la Berbie-ben kapott helyet 1922-ben.


A posztimpresszionizmus egyik legeredetibb mestere és legkülönösebb művészegyénisége arisztokrata család sarjaként jött a világra, szülei első unokatestvérek voltak. 1872-ben a család házat bérelt Párizsban, Henri itt kezdett el rajzolni, festeni.

A gyermek Lautrec gyönge, természetellenesen törékeny csontú volt: tizennégy évesen elcsúszott a parkettán, és eltört az egyik combcsontja, egy évvel később, amikor beleesett egy vizesárokba, eltört a másik is. A balesetek után évekig Nizzában töltötte a teleket, és csak 18 évesen tért vissza Párizsba. Combcsontjai addigra megkeményedtek, de lába rövid maradt. Fiatalemberként egyébként is előnytelen külseje volt: duzzadt ajka körül fekete szakállt-bajuszt növesztett, vaskos orrán csíptetőt viselt, és összességében olyan látszatot keltett, mintha a szabályos felsőtesthez egy törpe lábai tartoznának.

Peszgő éjszakai világ

Szülei tudomásul vették, hogy a művészetet választja hivatásul, anyja műtermet rendezett be neki a párizsi lakásban. Lautrec 1882-ben Léon Bonnet iskolájában, annak bezárása után pedig Fernand Cormonnál tanult. 1885-ben, 21 évesen, anyagilag függetlenné válva műtermet bérelt a Montmartre-on. Nappal dolgozott és kiállításokra, esténként cirkuszba, kabaréba, mulatókba és bordélyba járt, ő volt a párizsi éjszakai élet "Monsieur Henri"-ja. Témáit is elsősorban a pezsgő éjszakai világból merítette.


A Moulin Rouge-ban - A Tánc

Először Aristide Bruant zeneszerző-énekes, a Mirlition kabaré tulajdonosa bízta meg azzal, hogykészítsen illusztrációkat dalszövegeihez, és a képeknek állandó kiállítóhelyet biztosított a kabaréban. Lautrec újfajta, eredeti eszközökkel ragadta meg a figurák mozgását: olyan szabadon kezelte a vonalakat és a színeket, hogy az már önmagában a mozgás érzetét keltette (Táncjelenet az Élysée Montmartre-ban, 1886; A Fernando Cirkusz műlovarnője, 1888). 1888-ban a belgiumi Exposition des XX kiállításon tizenegy művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint Seurat és Pissarro.

A modern plakátművészet megalapozója

Eredetiek voltak plakátjai is, 31 művével a modern plakátművészet egyik megalapozója lett. Az elsőt 1891-ben készítette Moulin Rouge - La Goulue címmel, ezen La Goulue, a mulató híres kánkán-táncosnője látható, aki számos további alkotásának is modellje volt. Képein a figurák lelki alkatát is bemutatta, ehhez az ideális kifejezőeszközt a litográfiában találta meg. 1892-től kezdve 300-nál több ilyen grafikát készített, ezek közé tartozott a 16 darabból álló sorozat Yvette Gilbert énekes-táncosnőről (1894), valamint az Elles (Ők, 1896) című sorozat 11 képe egy nyilvánosház életéről.

Nem az eszmény, hanem az igazság ábrázolására törekedett, amit néhány kurta ecsetvonással ért el. Munkásságát nem lehet skatulyába szorítani, festészetének eredetisége megfelelt kivételes egyéniségének. Különféle forrásokból merített ösztökélést, a barokk mesterektől éppúgy, mint a japán festőktől vagy a gótikus művészetből.

A csúcson

Ekkor volt pályája csúcsán: első egyszemélyes tárlatát rendezte a Goupil-képtárban, dolgozott különféle képeslapokba, kottatáblákat tervezett, színházi díszleteket festett. Végigbarangolta Franciaországot, járt Spanyolországban, Portugáliában, londoni útján lerajzolta Oscar Wilde-ot. Érdeklődött a világ iránt, élvezte az életet, s bár nem volt gazdag, annyi pénze mindig volt, hogy anyagi biztonságát ne érezze veszélyben. Kivételesen élénk szelleme és szerencsés természete révén még azt a terhet is el tudta viselni, amelyet nyomoréksága és előnytelen külseje rótt rá.


Oscar Wilde portréja

Az Elles című litográfia-sorozat megjelenése után testi-lelki állapota romlani kezdett, egyre többet ivott, és egyre kevesebbet dolgozott, azt is rendszertelenül. Sétapálcája nyelét úgy alakíttatta ki, hogy elférjen benne egy 39 centiméteres italos flakon, amelyet időnként meg-meghúzott. Vérbaja és alkoholizmusa 1899 elején lelki összeroppanáshoz vezetett, három hónapig kezelték a neuilly-sur-seine-i idegszanatórium zárt osztályán. Miután egészségesnek nyilvánították, több mint egy évig nem ivott, barátait is csak egy pohár tejre hívta meg. 1901-ben azonban újra az alkoholhoz fordult. Lábait paralízis támadta meg, ő maga is tisztában volt vele, hogy közel a vég. Három hónappal harminchetedik születésnapja előtt, 1901. szeptember 9-én halt meg a család malromé-i birtokán.

Musée Toulouse-Lautrec

Anyja összegyűjtötte a műtermében maradt összes festményt, tanulmányt és felajánlotta Albi városának, hogy múzeumot rendezzenek be belőlük.


Albi

Amikor Toulouse-Lautrec meghalt 1901-ben, műtermében számos mű maradt: rajzok, litográfiák és festmények is. A művész szülei, akik nem feltétlenül értették meg Toulouse-Lautrec munkásságának jelentőségét, de tisztában voltak gyermekük művészet iránti szenvedélyével, úgy gondolták, hogy – elkerülendő az anyag szétszóródását – a műteremben maradt alkotásokat egy közgyűjteménynek ajándékozzák. Megbízták ezért Lautrec közeli barátját, Maurice Joyant-t, hogy keressen egy párizsi múzeumot, amely egészében vagy részben befogadja azokat a műveket, amelyek Lautrec halála után a műteremben maradtak. A párizsi múzeumok azonban kivétel nélkül elzárkóztak ez elől, mert Toulouse-Lautrec ekkor még nem tartozott a hivatalosan elismert művészi nagyságok közé.

1907-ben azonban rendeztek egy kiállítást Toulouse-ban, ezen szerepeltek a művei, és a katalógus bevezető szövege is méltatta őt. Ennek hatására Lautrec szülei és Maurice Joyant úgy döntöttek, hogy ha a gyűjtemény nem kellett Párizsnak, talán a régió, vagy Albi városa, ahol 1864-ben született, befogadja majd.


Albi

Maurice Joyant és Toulouse-Lautrec unokatestvére, Gabriel Tapié de Céleyran felkeresték a város képviselőit, és itt is felajánlották ugyanazt, amit korábban a párizsi múzeumoknak. Albiban sikerrel jártak, s ennek köszönhetően van ma itt a valamivel több mint ezer darabot számláló gyűjtemény, amely a legnagyobb Lautrec-anyaggal rendelkező közgyűjtemény.

Albiban sokminden emlékeztet a festőre - Touluse-Lautrec-ről elnevezett fokhagyma Albi pacán

Az albi Musée Toulouse-Lautrec  az egykori püspöki palotában, a Palais de la Berbie-ben kapott helyet 1922-ben. A múzeumot 2001–2012 között felújították és átépítették.


Musée Toulouse-Lautrec

A Musée Toulouse-Lautrec ma nemcsak a művész anyagát őrzi, de egyben modern művészeti gyűjtemény is, amelyben Toulouse-Lautrec barátainak, kortársainak művei is megtalálhatók.