René Magritte szürrealista festőművész munkáiból nyílt szerdán életmű-kiállítás a párizsi Pompidou Központban.
A tárlat elsősorban arra világít rá, hogy a belga művész mélyen filozófiai munkásságot hagyott örökségül, amelynek központi témája a reprezentáció ereje.
René Magritte "megpróbálta bebizonyítani, hogy a festők nem idióták és a festészet is képes gondolatokat kifejezni ugyanúgy, mint a szavak" - mondta Didier Ottinger, a Magritte, a képek árulása című tárlat kurátora.
A január 3-ig megtekinthető retrospektív kiállításon a belga alkotó mintegy száz festménye, rajza és egyéb dokumentuma látható. Az emblematikus alkotásokon kívül kevésbé ismert művek is érkeztek Párizsba amerikai és ausztráliai magánygyűjteményekből.
Magritte filozófiai érdeklődését a II. világháború után a nagy gondolkodókkal folytatott levelezése bizonyítja, amelyet szintén kiállítottak. Legismertebb közülük levélváltása a francia Michel Foucault-val.
Az 1898 és 1967 között élt belga festő az impresszionizmus után a kubizmussal és a futurizmussal ismerkedett, a szürrealizmus felé 1926-ban kezdett közeledni. Akkoriban még Brüsszelben élt, egy évvel később ment Párizsba, ahol három esztendőt töltött. Ez volt a művész legtermékenyebb korszaka, több mint kétszáz festményt készített.
A párizsi korszakból származó egyik híres festménye pipát ábrázol, alatta a felirattal: Ez nem egy pipa (Ceci n'est pas une pipe).
A kurátor szerint Magritte nem értett egyet a francia szürrealistákkal a tudattalan túl nagy szerepéről, a franciák pedig figyelmen kívül hagyták a belga alkotó kísérletezéseit, aki mintegy húsz motívumot ismételgetett munkásságban. Ezek közül öt kifejezetten meghatározó motívumnak - a szavaknak, az árnyaknak, a lángoknak, a függönyöknek és a testrészeknek - külön termet szentel a kiállítás.
MTI
|