Dieppe

A francia "alabástrompart", Dieppe felé krétasziklák szegélyezik a tengert, és másfél kilométer hosszú strand hívogat. A normandiai kisváros fésűkagylóiról és halkülönlegességeiről híres, és nemcsak kulturális kincseket kínál, hanem fürdőzést is az Atlanti-óceánban vagy az egész évben 28 Celsius-fokra fűtött tengervizes medencében.

A kikötőből különleges természeti látványosságot csodálhatunk meg: a lenyugvó nap fénye vörösen izzóvá teszi a fehér sziklákat.

Dieppe, a Párizs-London kerékpárút állomása

A 400 km-es kerékpárút a London-Párizs zöldút része, ebből a franciaországi szakasz Párizs és Dieppe között 246 km.

A zöldutak többfunkciós útvonalak, amelyeket gyalog, kerékpáron, lovon illetve más autó- és motormentes módon közlekedő vagy túrázó emberek számára hoznak létre.

Turisták, kerékpáros turisták, kerékpárosok pedálozhatnak Párizsból Dieppe-be, majd kompra szállhatnak, hogy az angliai Newhavenből kerekezhessenek egészen Londonig.

Dieppe, a fürdőváros

A tengeri fürdőzés csak a múlt században terjedt el Európában. A normandiai tengerparton az arisztokraták nyitották meg a sort, őket a polgárság, majd a társadalom más rétegei követték.

A csendes Dieppe kikötővároskát 1822 nyarán jelentős esemény, rázta meg. Berry hercegné érkezett ide elegáns jachton. Fiatal özvegyként futott be a kikötőbe. A férj Berry herceg a restauráció után rövid ideig trónörökös volt, XVIII. Lajosnak ugyanis nem volt fia. Azért, hogy Bourbonoknak ne maradjon magva 1820-ban a herceget leszúrta egy Louvel nevű republikánus merénylő. Így özvegyült meg a hercegné.

A fiatal özvegy felkavarta Dieppe mindennapi életét. A hercegné élénk társadalmi tevékenységbe fogott, időnként kiházasított egy leányzót, vagy megmentett az anyagi csődtől egy tönk szélére került hajótulajdonost. Mme Berry dieppe-i udvartartásában jelentős személyek fordultak elő, így Montmorency-Laval, aki 1821-22-ben Franciaország külügyminisztere volt, azután Henri Dreux-Brézé márki az Ancien Fégime végének ceremóniamestere volt de Mirabeau kipenderítette hivatalából és még néhány politikus és író.

Dieppe nagy eseményeit 1822-tõl a tengeri fürdőzések jelentették. A hercegné tengeri fürdője valóságos ceremónia kíséretében zajlott. Reggelente lépett a tengerbe és az eseményt ágyúlövés jelezte a városlakóknak. A nyaraló hölgyek ilyen korai időben még nem fürödtek a tengerben, kivételt képeztek azok az örömleányok, akik szolgálati helyükről egyenest idejöttek a partra és a Berry hercegné társaságában viháncolva, vetették magukat a hűs hullámok közé. Demokratikus intézmény volt a tenger, egyaránt elringatta a hercegnét és az ősi mesterséget, űző leányzókat. Mme Berry évikig járt nyaralni Dieppe-be, de 1830 után elmaradt a tengerpartról. Ebben az évben Lajos Fülöp került a trónra. A hercegné utálta az uralkodót és Vendée provincia népét megpróbálta ellene lázítani. Ez a kísérlete azonban kudarcot vallott, 1832-ben le is csukták, így hűvösön lévén hiába vágyott a tengerre, nem tudott jönni, nyaralni.

Dieppe azért nem árvult el, nyaranta új szelek fújtak Párizsból és új emberek jöttek fürdőzni és társasági életet élni. Mme Récamier a Hotel Albion-ban ütötte fel főhadiszállását. A szépasszony képlete a következő: adva volt egy szép és szellemes asszony, mellette egy öreg férj. Mme Récamier már a konzulátus alatt Párizsban patinás szellemi társaságot gyűjtött kanapéja köré szalonjában. A társaság tagjai az idők és a politikai széljárások függvényében változtak. 1830-tól a Récamier-szalon tagjai a nyár egy részét Dieppe-ben töltötték. A Récamier-társaságban neves politikusok, írók, képzőművészek kaptak helyet. Mindennapos vendég volt Lucien Bonaparte (I. Napóleon fivére) és Chateaubriand, aki a társaság gyújtópontjában állt. Neki, mint írónak, és mint politikusnak igen nagy befolyása volt Franciaország szellemi életére. Chateaubriand és Mme Récamier liezónjáról jóformán az egész ország tudott. Ma ezt úgy mondanák, hogy nyitottak voltak a francia társadalom irányába. (Forrás: Wirth István: Fürdőkultúra)

Sárkányeregető fesztivál

A sárkányeregetők fesztiválját kétévente rendezik meg, a maga nemében a legnagyobb Európában (a világon pedig a harmadik legjelentősebb: a legnagyobbat Vejfangban - Weifang - rendezik, Kínában). A világ minden tájáról érkeznek sárkányeregetők, többek között Kínából, Vietnamból, Japánból és Koreából. 

A modell-bemutatók és gyorsasági versenyek mellett megrendezik a harci sárkányok Világkupáját, amelyben az ellenfél sárkányának fonalát kell a levegőben elvágni, valamint a Rokkaku versenyt, amelynek során a földön futó versenyzők célja az ellenfelek sárkányának lekényszerítése a magasból.

II. világháború

A "D-Napot" megelőzte 1942. augusztus 19-én 5000 brit és kanadai katona partraszállása Dieppe francia kikötő térségében azzal a céllal, hogy megállapítsák: lehetséges-e inváziót sikeresen végrehajtani a németek által megszállt Nyugat-Európa partvidékén. Kiderült, hogy lehetséges, de a kísérlet azzal járt, hogy 4360 partraszállt katona nem tért vissza, közülük ezerszáz hősi halált halt. Ez a kommandós vállalkozás jelentette kezdetét a több mint két éven át végzett félrevezetési manővernek, a "Fortitude" műveletnek, amelynek során a szövetségesek a legkörmönfontabb felderítési akciók hosszú során át megállapították, hogy a szóbajöhető helyszínek közül egyedül a normandiai partszakasz tesz eleget minden hadműveleti és harcászati követelménynek (talajviszonyok, ár-apály, időjárás, úthálózat, stb...)

II. Rákóczi Ferenc

A Rákóczi-szabadságharc bukása után II. Rákóczi Ferenc örökre elhagyta Magyarországot. Franciaországba hajózott, 1713. január 13-án Dieppe-ben partra szállt, s április 27-én emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, amelyben szolgálataira hivatkozott és kérte, békekötéskor ne feledkezzenek meg Magyarországról.