Asszuán

Asszuán Kairótól mintegy 1100 kilométerrel délre van, s kedvelt célpontja a Níluson hajóval érkező turistáknak. Asszuán az ókori Egyiptom déli határa volt. Már az Óbirodalomban jelentős kereskedelmi központ volt, a térségben talált gránitot a Gízában lévő piramisok építéséhez használták fel.

Asszuán kihagyhatatlan látványossága a Philae templomegyüttes. Ahogy a gízai piramisokat, ezt a műemléket is több mint egy évszázada látogatják a turisták. A 19. század finoman öltözött európai arisztokratái azonban még egészen máshol találták a templomot, ahol ma a turisták.

Persze, ha egyáltalán meg tudták közelíteni, és nem állt a szentély éppen víz alatt. A templomegyüttes falai ugyanis a britek által épített régi asszuáni gát mögött egyre nagyobbra hízó víztározóban áztak évtizedeken át a 20. század elejétől kezdve, mígnem az UNESCO támogatásával és nemzetközi szakemberek bevonásával a 70-es évek során egy magasabban álló szigetre menekítették őket. Először egy gátat építettek köré, hogy mentesítsék a víztől, majd 40 ezer darabra szedték az épületegyüttest, és egy hatalmas 3D-s puzzle-ként illesztették ismét össze új helyén.

A templomcsoport eredeti helyszíne, ma már Atlantiszként nyugszik a Nasszer-tó, vagyis a világ legnagyobb mesterséges tava mélyén.

A Philae templomegyüttes az egyik legnagyobb és legjelentősebb Ízisz-szentély, az óegyiptomi templomépítészet viszonylag késői alkotása az időszámításunk előtti 6. századból. A kissé hátrafelé dőlő, kettős kaputorony jóval magasabb volt a templom többi részénél, és robusztusságával nemcsak a világi ellenségeket tartotta távol – hiszen a különböző templomok előszeretettel fosztották ki egymást, – hanem a hiedelem szerint a gonosz erőit is. A templomokat, királysírokat díszítő, kőbe vésett szent faragások, a hieroglifák első példányaival is a Philae-ben ismerkedünk. Még annak is, aki korábban már járt Egyiptomban, megindító lehet ez a találkozás az apró képi jelek végtelennek tűnő sokaságával a szentély belsejében és homlokzatán. A rajzok egykor változatos színeit örökre elmosta az emelkedő víz, de a formák jelentős része a mai napig csodálatos állapotban maradt fenn. Az éjszakai megvilágítás különösen plasztikussá teszi a véseteket.

A szentély homlokzatát díszítő istenek figurái az esténként bemutatott fény- és hangjáték során „életre is kelnek”, hogy egymásnak felelgetve meséljék el a templom keletkezése, áttelepítése és az ókori Egyiptom történetét. A szerető és gyűlölő istenségeket megörökítő mítoszokat archaikus nyelvezettel, művészi igényességgel megírt szöveggel, hivatásos színészek előadásában hallhatjuk, ékes brit angolsággal. A monológokhoz, párbeszédekhez méltó zenei aláfestés párosul: halk, többszólamú kórusének köti össze a felvonásokat, ami a csúcspontokon heroikus nagyzenekari művé szélesedik, gondoskodva a katarzisról is. 

Hasonló művészi produkciót mutat be ugyanez a cég több más ikonikus ókori helyszínen Egyiptomban, többek között a gízai Szfinx szobránál, Abu Szimbel templománál és a luxori Karnaki templomnál is.