Toplitzsee

A tó évtizedek óta rejti állítólagos titkait, amelyekről már számtalan találgatás és feltételezés látott napvilágot világszerte. Egyes sejtések szerint a tó a nácik kincsét rejti, vagy legalább olyan titkos birodalmi dokumentumokat, amelyek segítenének jobban megismerni és megérteni a hitleri birodalom történetét. Egyelőre nincs kézzelfogható bizonyíték arra a magát makacsul tartó állításra, hogy a nácik napokkal a II. világháború vége előtt békaemberekkel hatalmas ládákban értékeket, illetve fontos dokumentumokat süllyesztettek a tó fenekére. Az is bizonyításra vár, hogy a hitleri Németország szakértői ebben a stájerországi tóban kísérleteztek víz alól indítható rakétákkal mini-tengeralattjárókról, illetve víz alatti kilövőállványokról, mivel Hitler állítólag kétlépcsős rakéták bevetésével akart csapást mérni az Egyesült Államokra.

A tó minden négyzetméterét átkutatták már speciális tengeralattjárókkal - de aranyat nem találtak. Ennek ellenére a második világháborúból származó relikviák még mindig ott szunnyadnak a mélyben.

A pletykák elsüllyedt aranyrudak titkairól és számlaképek nyomairól, a náci korszakból származó háborús kincsekről és csodafegyverekről vagy a Borostyánszoba részeit tartalmazó dobozokról szólnak. Állítólag a Toplitz-tó fenekén fosztogatott műkincsek és náci aranyak hevernek - elvégre 1943 és 1945 között a haditengerészeti osztály itt víz alatti lövedékekkel végzett kísérleteket, a hegyi tüzérség pedig lőgyakorlatokat tartott a Gößler Wandon azzal a céllal, hogy Aussee "alpesi erőddé" váljon.

A Dachstein-masszívum és a Totem-hegység közötti Ausseerland-medence 1945-ben a náci elit és a szétvert SS- és hadsereg-egységek menedékhelyévé vált. A kincseket "vastartalékként" hozták haza, és hollétükről kincses történetek keringenek. Nemcsak a műkincsek állítólag szerte a régióban vannak elásva, hanem a 2 km hosszú, 400 méter széles és 103 méter mély hideg hegyi tó is ideális volt erre a célra. 

Az elsüllyesztett kincsre vonatkozó szóbeszéd szerint 1945 áprilisának utolsó hetében a nácik 26-27 ládát szállítottak a tóhoz. A nagy hóban a teherautók nem jutottak el a partig, ezért a helyi parasztok lovas és ökrös kocsijait vették igénybe a szállítók. A szemtanúk elmondása szerint azonban a ládákra vascsöveket kötöttek, hogy elsüllyedjenek. Ha azonban arany vagy más fém lett volna a rakományban, akkor nem lett volna szükség nehezékekre.

1959 augusztusában kutatták át először a tavat kincsek után. A búvárok a Harmadik Birodalomból származó hamis 50 fontos bankjegyeket találtak, amelyek értéke akkoriban mintegy 175 millió euró volt, 2 és 5 méter közötti mélységben. Ezeket a háború végén a "Bernhard-művelet" keretében süllyesztették el a tóban. A sachsenhauseni koncentrációs tábor több mint 140 zsidó foglyának 1945-ig mintegy 134 millió fontbankjegyet kellett előállítania, amelynek 8%-a került forgalomba. A több mint 175 millió euró értékű hamis fontbankjegyek célja a brit gazdaság gyengítése volt, azonban nem valósult meg. Ehelyett a hamis pénzt fegyverek és nyersanyagok vásárlására és ügynökök fizetésére használták. Hogy eltüntessék a nyomokat, a megmaradt bankjegyeket, gyártási anyagokat és dokumentumokat a Toplitz-tóba dobták. 

A ládákon kívül még sok olyan dolog lapul a tó fenekén, ami legalább a múzeumok számára érdekes lehetett volna. Időközben a fenék szinte minden négyzetméterét átkutatták már speciális búvárfelszereléssel - de igazi kincset még nem találtak. Csak a finom üledékréteg takarja? Hiszen még mindig vannak olyan találgatások, hogy a Borostyánszobát süllyesztették el itt, hiszen egy tengeralattjáró nagy mélységben lefényképezett egy orosz feliratos dobozt, de nem sikerült kiemelni. Vagy a Toplitz-tó tényleg csak a "Harmadik Birodalom szemétdombja"?

De hová került valójában a Reichsbank aranya? Több száz tonnát foglaltak le az amerikaiak a türingiai Merkers káliumbányáiban. Hat tonna aranyat a Schloss Fuschlban tároltak, mielőtt ezt a kincset felosztották és elásták Hintersee és Bad Gastein településeken. A háború befejezése után számos aranyérme került elő a hintersee-i gazdáknál, és a feketepiacon értékesítették őket.

A Max Planck Intézet professzora, Fricke vezetésével 1983-ban a "GEO" kutató tengeralattjáróval eddig ismeretlen élőlények után kutattak a tóban. A 16 méteres mélységben változatos növény- és állatvilág található, amely a különösen jó víz jelzője. Ettől kezdve azonban az oxigéntartalom gyorsan csökken. A csapat mégis szenzációt ért el, amikor 60 méteres mélységben megtalálta a 23 cm hosszú Toplitz-tóférget (Lumbricus cf. Polyphemus), amely az oxigénmentes, hidrogén-szulfid tartalmú mélyvízben él. Több hamis brit fontbankjegyet is találtak, amelyek cellulóztartalma a tó mélyén élő úgynevezett archaebaktériumok táplálékául szolgált.