Schatzkammer - Bocskai korona

A császári kincstárban megtekinthetjük a német-római császári koronát és II. Rudolf császár koronáját. Több magyar kincset is őriznek a kincstárban!

Schatzkammer

A Schatzkammer a Burgban található, a Schweizertornál, az I. Ferdinánd uralkodói címeit felsoroló, vörös-arany-fekete reneszánsz kapunál. Ezen keresztül jutunk a Schweizerhofba, a palotaegyüttes legrégibb részébe. Itt van a hajdani, a középkortól bizonyíthatóan mindig is a Burg különböző helyiségeiben őrzött császári kincstár, mai nevén a Weltliche und Geistliche Schatzkammer (világi és egyházi kincstár) kiállítótermeinek bejárata.

A világi gyűjtemény a német-római császárság és a Habsburg Birodalom, ezáltal pedig - ha kisebb mértékben is, de - a magyar királyság történetét szemlélteti a hatalmi jelvények, a kitüntetések és a drágakincsek bemutatásával.

A termekben tehát a magyar történelem emlékeit is láthatjuk: a magyar királyi heroldok (azaz címertartók) egyenruhája és pálcái, a Szent István Rend ornátusa - majd egy későbbi teremben a nagykeresztje.

A Schatzkammer legértékesebb magyar kincse: Bocskai István fejedelem koronája. A gyöngyökkel és drágakövekkel díszített Bocskai-korona két kiló színaranyból készült, ún. zárt korona, török aranyművesek mestermunkája, valószínűleg a XVI. század végéről. I. Ahmed török szultán adománya volt, Bocskai nem koronáztatta meg magát vele. Az 1606-ban megkötött bécsi béke értelmében, egy 1609-es országgyűlési törvénycikk rendelkezése szerint kellett a koronát a császári kincstárnak átadni.

A kincstárban csodálhatjuk meg a Budapest város ajándékaként Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő esküvőjén átadott, rubinnal, opállal és briliánsokkal díszített ékszereket, s itt látható az a török eredetű kard is, amelyet Mária Terézia pozsonyi koronázásakor hordott. Nagy Károly király színarany kardja, amely alakjára nézve a honfoglalás kori magyar szablyákhoz hasonló, sokak szerint a honfoglaló Árpád - esetleg édesapja, Álmos - kardjával azonos, s csak a XI. század közepén került Németországba.

Az egyházi kincsek között figyelemreméltóak Szent István erszénye, Nagy Lajos aranyozott - a magyar, az Anjou és a lengyel címerrel díszített - keresztje és magyar misekelyhek.

A Schatzkammer a Kunsthistorisches Museumhoz tartozik.

Belépő 2017: 12 euró/felnőtt, 9 euró/tanuló. Kombiticket: "Habsburgok kincsei" 20 euró/fő. A jegy érvényes a Schatzkammerbe, a Kunsthistorisches Museumba és a Neue Burg gyűjteményeibe (kivéve a Museum für Völkerkunde). 19 éves kor alatt ingyenes a belépés!

Audioguide német, angol, olasz és francia nyelven.

Megközelítés:
Metró: U1 Stephansplatz,U2 Volkstheater,U3 Volkstheater vagy Stephansplatz. Villamos: D, 1, 2, 46, 49. Busz: 2A, 3A, 48A, 57A

Bocskai korona

A történet eleje a Bocskai István által vezetett szabadságharc idejére nyúlik vissza. Az Erdélyt feldúló Basta generális véres tettein annyira felháborodott az erdélyi és magyarországi uradalmakkal bíró főnemes, hogy feladva korábbi "németes" kapcsolatait a császári csapatok ellen fordult. Generálisukat, Belgiojosot 1604. október 15-én Álmosd határában tönkreverte, egy hónap múlva pedig Kelet-Magyarország kulcsát, Kassát is elfoglalta.

Ez annyira felvillanyozta az akkori török szultánt, I. Ahmedet, hogy Bocskait Erdély fejedelmének és Magyarország királyának ismerte el. Ennek külső megerősítéseként fejedelmi jelvényeket, zászlót, buzogányt, kardot és kaftánt adományozott neki. Bocskai 1605-ben további diadalokat aratott, áprilisra fennhatóságát kiterjesztette a felvidéki bányavárosokra, ugyanis a császári hadakat a Komárom-Érsekújvár-Pozsony vonalig vetette vissza. A székelyek még abban az évben Erdély fejedelmévé választották, amit a medgyesi országgyűlés meg is erősített. Ettől kezdve viselte hivatalosan, a magyar törvények szerint is az Erdély és Magyarország fejedelme és a székelyek ispánja címet.

Sikerei nyomán Bocskai nem tartotta irreálisnak, hogy ellenkirályként - akkortájt Habsburg Rudolf uralkodott - egy korona alatt egyesítse a törökök által meg nem szállt területeket. Ezért tárgyalt az őt királynak elismerő török szultánnal a korona adományozásáról. Ennek folyamodványaként 1605. november 11-12-én Rákosmezőn találkozott a török nagyvezírrel, Lala Mehmed pasával, aki a budai pasával együtt bíborszínű, cobolyprémes, arany és ezüst szálakkal átszőtt palástot adott rá, és aranyhüvelyes karddal övezte fel. A koronát is átnyújtották, ám felülkerekedett a fejedelem realitásérzéke: a jelvényeket csak figyelemre méltó ajándéknak tekintette, és nem gondolta komolyan, hogy annak birtokában ő lesz Magyarország királya.

A jelenetet a kassai főbíró, Bocatius János imígy írta le naplójában (korabeli helyesírással):

"Odahozzák a koronát, s az aranyos hüvelyű kardot. Mindkettő gazdagon ki volt rakva drágakövekkel. A vezir beszédet mond, a fejedelem is feláll. A vezir és egy másik pasa felövezik derekára a kardot, arany és ezüst szálakkal átszőtt cobolyprémes bíborpalástot adnak rá, fejére teszik a koronát és hódolnak előtte. A fejedelem köszönetet mond, de kéri, ne kelljen elfogadnia az ajándék koronával járó méltóságot. A koronát mint a hatalmas török császár ajándékát elfogadja, de nem használatra ezzel leveszi fejéről a koronát és átadja nagyságos Széchy úrnak "

A diplomáciailag minden bizonnyal előre megbeszélt gesztust a szultán elfogadta, nem sértődött meg.

Ma a bécsi Kunsthistorisches Museum (Szépművészeti Múzeum) kihelyezett részlegében, a kincstárban szemlélhetjük meg ezt a Szent Istvánéval is összemérhető koronát. A szultáni kincstárból származó, 1,8 kilós, 23,5 cm magas fejék vert aranyból készült; eredetileg egy keleti egyházi-fejedelmi mithra volt, talán az utolsó bizánci császár tulajdona. Szerkezetileg két részből áll, az alsó abroncs koronából és a kupolából. Amikor kilenc évvel Bécsbe való megérkezése után 1619. május 20-án császári és királyi leltárba vették (nem kapkodták el a derék hivatalnokok) így írtak róla a nyilvántartás munkatársai:

"Egy erdélyi egész arany korona. Persa munka, melyet eredetileg a török császár adományozott Bocskainak, és Thurzó György palatinus szállított őfelségének 1610. október 6-án. Van rajta 32 kicsiny és nagy türkisz, 92 rubint, 64 smaragd, 22 rubin pallasz és 282 gyöngy. A tetején nagy smaragd. Az egész kettős tokban".

A korona belül rózsaszín és világoszöld selyemmel van bélelve. Az alsó abroncsos korona 36 levélből áll, szegélyét igazgyöngysorral díszítették. Szintén igazgyöngyökkel van nyolc részre osztva az efelett álló kupola is.

A korona tokja fából készült, s perzsa selyembrokáttal van bevonva. A burkolaton virágoskertben olvasó hölgyalak látható, akinek egy fiatalember csészét nyújt át. Már készítése idejében is felbecsülhetetlen értékű műremek volt.

Persze bennünket magyarokat nem is annyira a korona pénzben mérhető, hanem inkább történelmi értéke vonz, ami felbecsülhetetlen. Róla Bocskai István végrendeletében is szó esik: a fejedelem az országnak testálja. Egy darabig Sárospatakon őrzi az örökös Homonnai Drugeth család, majd az örökös elhaltával egy 1610-es rendelet értelmében Bécsbe került, s ott vészelte át a századokat. Az osztrák-magyar monarchia felbomlása után Ausztria elismerte eszmei jogunkat a Bocskai korona iránt, így - szintén eszmeileg - közösen tulajdonoljuk a "sógorokkal", de Bécsben maradt. A zavaros idők elmúlta után Debrecen városa 1920-ban arra kérte a kormányt, hogy tegyen lépéseket a korona visszahozatala érdekében. Ezek azonban eredménytelenek voltak, így a korona a császári és királyi koronázási kincsek között látható a császárváros Művészettörténeti Múzeumában.