Az 1670-es évek végén a pestisjárvány mintegy ötvenezer halálos áldozatot követelt a városban, és további harminc ezret a környező településeken. I. Lipót császár megfogadta, hogy oszlopot állít a városnak, ha a járvány lecseng.
Amikor aztán a "fekete halál" 1679-ben elvonult, még abban az évben felállították a Szentháromság Oszlop fából készült, ideiglenes változatát, amely csaknem nyolc évig fennmaradt.
A homokkőből készült, ma is látható oszlopot - amelynek alapkövét 1687. június 30-án rakták le - 1693. Szentháromság vasárnapján avatták fel.
Az oszlop kifaragásán Matthias Rauchmüller elefántcsont faragó és festő kezdett el dolgozni, de ő 1686-ban elhunyt. Csekély változtatással Johann Bernhardt Fischer von Erlach, a korabeli bécsi "sztárépítész" fejezte be a művet.
Napjainkban masszív talpazaton két emeletes alépítmény emelkedik, rajta Ausztria, Magyarország és Csehország címerével. Fölötte felfelé elvékonyodó felhő "lebeg", amelyet a Szentháromság koronáz meg. Az egész oszlopot évek óta vékony fémháló borítja: ez a fényképező turistákat ugyan nem zavarja, mert a képeken nemigen látszik, viszont megakadályozza, hogy a madarak ráüljenek a műemlékre és oda piszkítsanak.
Történelme során a pestisoszlopnak - a légszennyeződéssel folytatott szokásos harc mellett - 1999-ben még egy "amputálást" is el kellett szenvednie. Két részeg 14 éves fiatal ugyanis letépte és szeméttartóba dobta az egyik alak egyik kezét. Végül azonban sikerült megtalálni és "visszailleszteni" a szent alakjára az eredeti kezet.
Felállítása óta több alkalommal is teljes felújításon esett át a Szentháromság oszlop.
Szilveszterkor a Graben minden évben a világ legnagyobb báltermévé alakul át, ahol az elsőbálozók ingyenes táncórákat vehetnek, mielőtt belevetik magukat a szabadtéri báli forgatagba.
|
Értékeld te is!