A világ legrégebbi sóbányája Hallstattban

A 7000 éve működő sóbánya 2002-ben nyílt meg múzeumként. A bányának a Mária Terézia korabeli tárnarendszerét, Johannes Saltzenberger eredeti tervei alapján alakították ki múzeumi látványossággá. Ugyancsak 2002-ben lett Hallstatt és Dachstein-Salzkammergut régió az UNESCO világörökség része.

© Salzwelten

A sóbánya a hosszú téli álom után április végétől látogatható újra. Érdekesség a bronzkori 4K HD minőségű mozi. A filmben Udlo, a bronzkori kisfiú mesél a bronzkorról, a 35000 évvel ezelőtti bányászok életéről.

A bemutatóban fontos szerepet kap a világ legrégebbi lépcsője, melyet itt, a Salzbergen találtak meg. A lépcsőt 2002-ben fedezték fel a sóbánya egyik járatában, a hegy nyomása miatt összetört állapotban.

A lépcsőt Bécsben, a Természettudományi Múzeumban konzerválták, majd visszaszállították a hallstatti sóbányába. A helyreállítás után a bronzkori mozi része lett, egy óriás vitrinben van, 400 méterre attól a helytől, ahol megtalálták.

2700 éves véres hurka és sör

A Hallstatt sóbányájában feltárt leletek alapján 2700 éve véres hurkát, sört és sajtot is fogyasztottak a helyiek. Az emberi ürülékben talált, sajt- és sörkészítésre alkalmas speciális élesztőfajták nyomai arra utalnak, hogy ezek a termékek már a korszakban is ismertek voltak. A penészes sajt fogyasztásának legkorábbi nyomát is kimutatták.

A már évezredekkel ezelőtt is használt bányajáratokban a magas sótartalom és az állandó, 8 Celsius-fokos hőmérséklet miatt a szerves anyag kivételes állapotban konzerválódik. Ez igaz az ember ürülékére is. A bolzanói Eurac Research kutatóközpont és a Bécsi Természettudományi Múzeum (NHM) szakértői, valamint olasz és amerikai kutatók négy mintát elemeztek a molekuláris biológia modern módszereivel: egy a bronzkorból származott, kettő a vaskorból, egy pedig a 18. századból.

A vizsgált leletek tartalmaznak emberi DNS-t, bélbaktériumok DNS-ét, valamint az elfogyasztott táplálék részeit és proteint is. Az egyik vaskori, mintegy 2700 éves mintában nagy mennyiségben találták meg két gombafaj, a Penicillium roqueforti és a Saccharomyces cerevisiae nyomait. Ezekről a gombákról ismert, hogy élelmiszer nemesítésére és fermentálására használhatók.

Az NHM munkatársa szerint minden nyom kékpenészes sajtra és sörre utal. A tudósok egyértelmű jeleket találtak arra, hogy a speciális gombavariánsokat nemcsak véletlenül használták, hanem célzottan, sörkészítésre is tenyésztették, illetve alkalmazták őket.

Emellett egy főként szarvasmarhavérből álló élelmiszert is fogyasztottak, amelyet a szakemberek egyfajta vaskori véres hurkának tartanak.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a prehisztorikus kulináris praktikák nem csupán fejlettek voltak, de az összetett feldolgozott élelmiszerek és a fermentálás technikája is fontos szerepet játszottak a táplálkozás korai történetében.

A speciális termékek és az élelmiszerek fermentálással történő finomítása már mintegy 3 ezer éve is elterjedt volt a mai Salzkammergut területén. Az új információk azt mutatják, hogy az egykori hegyi emberek rostban és szénhidrátban gazdag táplálékot fogyasztottak, ezt kiegészítették babból vagy ritkábban gyümölcsökből, magokból vagy állati táplálékból származó fehérjével.

A bélbaktériumok elemzéséből kiderült, hogy a sóbányában talált legfiatalabb, 300 éves mintában lévő bélmikrobiom meglepő mértékben hasonlít a híres tiroli gleccsermúmia, Ötzi bélbaktériumaira.

A múzeum-bánya különböző szintjeit facsúszdák kötik össze. A leghosszabb 64 méter.

A bányába Hallstattból siklóval (Salzbergbahn Hallstatt) jutunk fel. Miután a látogatók a méretüknek megfelelő színes bányászruhát felvették, bányavonattal egymásba kapaszkodva jutnak be a bányába, ahol megismerkednek a hallstatti sóbányászat történetével.