A bécsi szecesszió nyomában

A bécsi Szecesszió Házában (Secession) látható 34 méter hosszú, két méter magas a szecessziós művészeti irányzat egyik kiemelkedő alkotásának számító falfestményt először 1902-ben állították ki. Az osztrák szecesszió jelképévé vált épület tetejét aranyozott „lombkupola" díszíti.

A SZECESSZIÓ HÁZA

1897 áprilisában a Gustav Klimt, Kolo Moser, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich körül kialakult művészcsoport szakított a kor művészeti irányzataival és hagyományaival. Ezzel megszületett a bécsi szecesszió - az "Art Nouveau" világhírű bécsi verziója.

Egy évvel később a művészcsoport már önálló kiállítói épületet kapott Bécs negyedik kerületében, a Szecesszió Házát, ahol megcsodálható Gustav Klimt 1902-ből származó világhírű Beethoven-fríze, és amely a földszinten a mai napig kortárs művészek alkotásainak ad otthont. 

A kupola alatt aranyozott betűkkel olvasható a szecesszió mottója, amely a magyarországi születésű Hevesi Lajostól származik;"Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit", azaz legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek pedig a szabadsága.

A BEETHOVEN-FRÍZ

Klimt a nagy zeneszerző, Beethoven emléke előtt tisztelgő 1902-es kiállításra festette a frízt. Az alkotást eredetileg csak díszítő célúnak és ideiglenesnek szánták, a kiállítás után meg akarták semmisíteni.

Egy tehetős művészetpártoló, Carl Reininghaus azonban megvásárolta a falfestményt és elérte, hogy azt - alapozásával együtt - hét darabra fűrészelve levegyék a falról és megőrizzék. Reininghaus később Egon Schiele festőművész közvetítésével eladta a képet a Lederer családnak. Ledererék tudhatták magukénak a legnagyobb és legjelentősebb Klimt-gyűjteményt. 

A zsidó származású család műgyűjteményét a nácik ausztriai hatalomra kerülése után kisajátították. August Lederer felesége, Serena Lederer - lánykori nevén Serena Pulitzer - Ausztriának a náci német birodalomhoz csatolása után Budapestre menekült, és itt halt meg 1943-ban. Az osztrák állam fiuktól, Erich Lederertől vásárolta meg a Beethoven-frízt 1973-ban. Nagy vitákat váltott ki, hogy az akkori 750 ezer dolláros vételár a becsült érték alatt volt-e. 

A festmény 1986 óta látható ismét a Szecesszió Házában.